Jóismerősöm ült a teraszunkon és beszélgettünk, amíg a gyerekek óriási amplitúdóval rohangáltak körbe a kertben. – Te vállalsz ilyet? – kérdezte, mikor arról beszéltem neki, mennyire szeretem azokat a tervezési feladatokat, amikor egy önmagában rossz házat meg lehet gyógyítani. – Nincsen olyan projekt, amit ne lehetne a jó irányba terelni abból az állapotból, amiben éppen van – magyaráztam neki. Van az a ház, amit nem lehet tökéletes állapotra hozni, de közelebb kerülni hozzá mindig lehet – tettem hozzá.

Pár nappal később feleségemmel értekeztünk a világ folyásról, ő pedig azt kérdezte tőlem, hogy milyen jellegű feladatokat szeretnék leginkább vállalni. – Mi az, amitől érzed ott belül azt a lelkesedést, ami hajtóerőt adhat?  Eltűnődtem, mi is lehetne az. Momentán elég fáradt vagyok, hogy őszinte legyek, nem volt egyszerű az elmúlt pár év. Komoly ügyfelek, komoly megrendelések, mindez némileg váratlanul és logikátlanul, olcsó kis házunk díjesője után. Ezalatt levegőt venni nem nagyon volt időm és mi tagadás, nem volt túl hálás sem ez az időszak. A komoly megrendelőnek az igényei is komolyak, és értelemszerűen nem annyira a szolgáltatóra, inkább a szolgáltatásra koncentrál. Ebben az egyoldalú, némiképp személytelen malomkerékben pedig fel lehet őrlődni, mert nem nagyon van miből töltekezni.

Saját házunk az egyik legékesebb példa, hogy nincs olyan kiindulási állapot, amit ne lehetne sikerre vinni. A régi rész önmagában nem volt sem szép, de még tetszetős ház sem, az új részekkel kiegészítve azonban az egységes, hosszú tető alatt megtalálta a saját szerepét. (a korábban sárga épületből lett a jobb oldali képen a fehér rész)

A kérdés kapcsán eszembe jutott a legutolsó munkám, a Vendvidékről. Régi, rossz állapotú, mégis megkapó ház, kedves, lelkes megrendelők. Normális igények, összhangban azzal, amit ott valóban ki lehet hozni. Félig újjáépítjük, félig bontjuk és újat építünk. Tervezés közben kábé úgy éreztem magam, mint az az ember, aki száz évvel ezelőtt gondolkozott ezen a házon. Nem akartam megváltoztatni rajta semmit, úgy éreztem, úgy lenne jó ez az épület, ahogy van, hát az új részeket is a régi karakteréhez igazítottam. – Hát, bármilyen meglepő, tulajdonképpen azt hiszem azt szeretem a legjobban, amikor meg lehet menteni egy házat – feleltem párom kérdésére némi tűnődés után.

Ez az egyik legkedvesebb projektem – lett volna, ha megépült volna. Hozzánk közeli utcában, esetlen kis nyaralóépület átalakítása lett volna a feladat. Megbízóm kérése egy új kerámiaműhely (ez lett a jobb oldali magastetős rész) és a meglévő épület felső szintjén egy önálló kis lakás (bal oldali faburkolatos rész) volt. A meglévő házból megtartottuk, amit lehetett: az alsó szint műszakilag jó állapotban volt és le is lett szigetelve. Erre került volna az új, könnyűszerkezetes tetőszint.

A beszélgetés apropóját egyéb ként az adta, hogy végéhez közeledik eddigi legnagyobb vállalásunk (feleségem enteriőrstylistként is dolgozik, és ez közös munkánk volt) és a projekt jelen állapotában már nélkülünk is megy tovább a befejezés felé. Megbízóink a finist már bevállalták, ami nagy könnyebbséget jelent a több mint egy éves megfeszített munka után. Nemcsak a tervezést, de kivételesen az építés szervezését is elvállaltam ugyanis, amivel jócskán kikerültem a komfort zónámból és a végére elfogyott a szükséges energiám. A ház tehát – több korábbi munkámhoz hasonlóan – abban a fázisban van, amikor már csak olyan apróságok hiányoznak, amelyek elengedhetetlenek egy publikációhoz. A labda azonban nem nálam van, így nem tehetek mást, várnom kell. Adja magát ilyenkor a kérdés, akkor most merre tovább?

A Bott borpanzió a többé-kevésbé kész munkáim közül kiemelkedik méretét és jelentőségét tekintve is. A régi nyaralóépületből hozzáépítéssel és a kontyolt tető átépítésével alakult ki a többszobás panzió, a Duna-part felőli oldalon vendéglátó térrel. Sajnos a parti támfal még nem készült el, ezért vártam eddig a publikációval, de ide jó példa így is.

A feleségemmel folytatott párbeszéd engem is meglepett, mert kollégáim többségéhez hasonlóan én is az alkotást, az építészettel együtt járó, minél nagyobb léptékű nyom hagyását részesítettem előnyben eddig, magyarul inkább vállaltam a teljesen új építésű munkát egy átépítéssel szemben. Valami változik azonban, nemcsak a világ megy más irányba, de ezek szerint bennem is kezdenek átalakulni az eddigi szempontok.

A régi házaknál tapasztalható kihívások persze sokkal inkább szólnak a műszaki korszerűsítésről, az elengedhetetlen hőszigetelésről, a nyílászáró cseréről, fűtés korszerűsítésről, rossz esetben utólagos vízszigetelésről. Ezek kötelező jellegű feladatok, azonban – pláne ha legalább kisléptékű bővítéssel is társulnak – mégis lehetőséget jelentenek a házak arculatának rendezésére is. Ez az a része a dolognak, ami meg szokott szólítani: hogy lehet kevés beavatkozással, kötöttségek között új minőséget létrehozni.

Ez a ház volt az első, ahol alkalmaztam azt a módszert, hogy egy önmagában sok részre tagolt, nem jó tömegű épületet egységes tető alá rendeztem, így érve el a rendezettebb megjelenést. Az eredeti mag sátortetős volt, később szükségmegoldásként ehhez ragasztottak egy részt, most ezt egészítettük ki. Nem lett teljesen kész a ház, az oldalsó homlokzatokról hiányzik a kőburkolat, ezért nem lett befotózva. 

Itt is sátortetős ház volt az alap, ehhez ragasztottunk egy új nappalit alatta vendégszobával és egy lépcső tornyot, aminek a tetejéről a Pilisre van kilátás. A ház régi villás környezetben áll. Sajnos nem teljesen terv szerint készült el, sok részlet hiányzik vagy máshogy valósult meg. A kép részletnek jót tesz a bokor, a takarásban lévő terasz ugyanis jelen állapotában nagyon eltér a ház stílusától.

A 90-es évek elejéről származik ez az épület, ami jelen állapotában, főleg az időközi átalakítások miatt nem igazán tetszetős. Itt kifejezetten azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy segítsek rendezni és időtállóbbá tenni a megjelenést. Ezt végül a messzire kinyúló rész utólagos alátámasztásával, klasszikus alapelemek és természetes burkolatok alkalmazásával próbáljuk elérni, az elképzelés jelenleg megvalósítás alatt van.

És végül egy részlet a szívem csücske projektből a Vendvidékről. A régi romos ház festményre kívánkozik – a statikusnak pedig főhet a feje a leromlott részek miatt – hát abban maradtunk megbízóimmal, hogy amit lehet megmentünk, az új panziórészt pedig a régi megjelenéshez igazítjuk. Van a tervnek látványosabb nézete is, de ez az épület később külön írást fog kapni, ezért nem lőném most le az összes poént. Jelenleg a tervezés zajlik, ha minden jól megy utána bele is vágnak az építésbe.

Szinte nincsen olyan háztervezési folyamat, ahol ne merülne fel, hogy szeretnének sok fát. Beltérben ez nem okoz problémát, annál összetettebb a kérdés kültérben. Számomra kiemelt jelentőségű ez a téma, mivel visszatérő elem a terveimen a fa. Számos termék ígéri, hogy megoldja ezt a problémát, a valóság azonban minden esetben az, hogy pár évente meg kell újítani a homlokzatokat. (A fát utánzó, vagy a fa tulajdonságait mesterséges eljárással megváltoztató termékekkel ebben a bejegyzésben nem foglalkozom, róluk egyszer külön fogok írni, most maradjunk az igazi fánál.) 

Napjaink egyszeri háztulajdonosát azonban nem olyan fából faragták, hogy folyton ezzel foglalkozzon. Mindenki, de szó szerint mindenki olyan házat szeretne, ami egyszer elkészül és soha többet nem kell hozzányúlni. Sejthetik, hogy erre a kevésbé életszerű vágyra nehéz életszerű válaszokat adni, így a végeredmény gyakran az lesz, hogy köszönjük, akkor inkább nem kérjük, elengedjük ezt a fa dolgot. (Sokan szerencsére nem adják fel.)

Saját házunknál a gondolat az volt, hogy hagyjuk az anyagot kezelés nélkül, mint a régi házaknál is tették. Kezdetben ilyen szép, világos a felület, később azonban beszürkül, ezt már sokan nem szeretik. Mikor Bécsben tanultam, ott hallottam erről a divatról, hogy nem tesznek fel semmit a fára, mert úgyis csak lejön róla (Kép: Bujnovszky Tamás)

Pár évvel ezelőtt tűnt fel hazánkban is az új trend, az égetett fa alkalmazása. A Japánból elterjedt módszer lényege, hogy beépítés előtt megégetik a fa felületét, így a kártevők többsége messze elkerüli, mert azt hiszik, halott az anyag. A kormos kéreg alatt persze ott van az eredeti fa, nincsen semmi baja, de a külvilággal nem érintkezik, így élettartama sokszorosa lesz a nem égetettnek. 

A budai agglomerációban készül ez az épület, itt éppen a tetősíkra kerültek fel az égetett pallók. A vízelvezetés alattuk történik, az ő szerepük a dizájnon túl az árnyékolás lesz.

A készítés módja eltérő lehet, hallottam, olvastam már több változatot is. Van aki csak egyszer éget és utána rögtön olajozza az anyagot, de az égetés utáni első felületet gyakran eltávolítják (csiszolással, gyalulással, dörzsöléssel) majd jöhet az újbóli égetés, ha igazán sötét felületet szeretnénk. A záró mozzanat az olajozás, Japánban ezt tung olajjal végzik, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy más olaj ne jöhetne szóba. Az alábbiakban saját tervezésű házak építésénél alkalmazott fakezelési technikákat mutatok be, kiemelten kezelve az égetés kérdését. A házakon minden esetben egyszerű fatelepi építőfa látható, különféle eljárásokkal. (A képek saját készítésűek.)

Ez is égetett fa, de teljesen máshogy néz ki, mint az előző. Itt az először égetett felületet géppel visszadörzsölték, utána leolajozták. Ezzel a módszerrel szépen ki lehet hangsúlyozni az erezetet, az anyag azonban teljesen más megjelenést kap és az egybefüggő koromréteg hiánya miatt kevésbé lesz tartós, mint egy többszöri, mélyebb égetésnél.

Itt a teljesen feketére égetett felület találkozik a csak olajozottal. A feketén is rajta van a két réteg tung olaj. 

Nem minden projektnél az égetés a megoldás: ennél a házamnál egy skandináv gyártású, kültérre fejlesztett, pigmentált olajjal kezeltük a felületeket, mert jobban passzolt az épület dizájnhoz. 

Nem tudtam kijárni erre az építkezésre, így nem tudom pontosan mit használtak, de ránézésre nincsen semmi trükk. Valószínűleg színtelen olaj vagy lazúr védi a panorámás teraszt határoló oszlopsort. Mivel a Duna-parton áll a ház, érdemes lesz pár év múlva ránézni, hogyan érik be a felület.

Így néz ki az égetett és visszadörzsölt felület nagyban. Sajátos színe miatt van ahova illik ez a megoldás és van, ahova nem ez a befutó. Itt egyszerű lucfenyőről beszélünk, más fajtának más lesz az árnyalata, ha égetés után visszadörzsöljük.

Ennél a háznál nem visszadörzsölték, hanem legyalulták az első égetett réteget, majd újra megégették. A jobb oldali deszka éppen egyszer van megégetve, a többi pedig a gyalult állapot.

Ez a kép mutatja, hogy ha nem égetik meg rendesen, nem lesz tetszetős az eredmény. A felvételen ugyanazzal az eljárással készült égetett anyag látható, de nem ugyanaz az ember végezte a pörzsölést. Az egyiknek sietős volt a dolog, túl akart lenni rajta, a másik türelmesen, lassan végezte a feladatot. Ezek miatt az eltérések miatt újra kell égetni a felületeket, hogy egységesek legyenek.

Bármilyen meglepő, ez ugyanannak a háznak a részlete, ahol az előző kép is készült. Szerencsére a türelmes ember égette a nagyobb mennyiséget, a natúr felületeket pedig a tulajdonosok olajozták.

Elsőre ellentmondásnak tűnhet, de minél jobban meg van égetve az anyag, annál tartósabb lesz. Többszöri égetéssel és több réteg olajozással lehet elérni a legjobb eredményt. A vastagabb kormos réteg jobban képes megvédeni az alatta lévő anyagot, de ha nincs rendesen olajozva, akkor lemossa az eső. Ezért gyakori megoldás az első égetett réteg eltávolítása, az újbóli égetés és a több rétegben történő olajozás. Igazán feketeöves faégetők számára a kétszeri visszacsiszolás és összesen háromszori égetés is szóba jöhet, hogy teljesen biztosra menjenek. 

Nem véletlen, hogy az égetett felületek nem terjedtek el még robbanásszerűen, hiszen jelentős a munkaigénye a felületek előállításának, és persze a fától sem feltétlenül ezt az esztétikát várja az ember. Élelmes cégek már ráálltak a témára, így akár készen is vehetünk ilyen anyagot, de meg is kérik az árát. Összefoglalva elmondható, hogy aki a kisebb ellenállás irányába megy, annak nem érdemes ebben az irányban keresgélni. Sok munkával (vagy sok pénzzel) lehet tartós és foglalkozásmentes felületet előállítani fából, vagy marad a pár évente visszatérő kezelés - nem véletlenül terjednek a natúron hagyott anyagok, hiszen így jelentős élőmunka megspórolható. 

Aktuális pillanatkép a házunkról. Az erős kiülésű eresz és a pultról felpattanó víz miatt a homlokzat nem egységesen érik, ezért vissza kellett csiszolnom, hogy a szürke részeket eltávolítsam. A saroktól jobbra eső homlokzattal tehát visszatérően foglalkoznom kell, a bal oldalival viszont sosem, mert teljesen tető alatt van. Az alsó sarok kis szürke részlete mutatja, hogy milyen volt a másik oldal eresztől távolabbi része csiszolás előtt. 

Natúr felületeknél fontos, hogy a homlokzatokat egységesen tegyük ki az időjárásnak. Egy egységesen érett homlokzat akár az átgondolt dizájn része is lehet. Az ilyen felületek fölé vagy nagy kinyúlású ereszt teszünk, vagy egyáltalán nem teszünk - az a lényeg, hogy mindenhol ugyanúgy érje vagy ne érje az eső, nem úgy, mint nálunk. Még jobb azonban, ha képesek vagyunk lemenni alfába, mint a Távol-Keleten - szerintük ugyanis megfelelő égetéssel akár száz évet is kibíró fa anyagot kaphatunk.

2009-ben terveztem tornyot egy régi kis házra, hogy kápolna legyen belőle. Olajozott vörösfenyőt tettünk rá és igen meredek lejtésű a tető, joggal bíztunk tehát benne, hogy hosszú élete lesz. Az épület azonban egy arborétumban áll, árnyékos, párás a környezet, és így néz ki most a torony északi oldala 14 év után. Ha égetve lett volna, nem telepedett volna meg rajta semmi - ez attól függetlenül igaz, hogy milyen a fának a fajtája, amit megégettünk.

Több mint egy év telt el, hogy egyszeri építésztervezőként építésvezetőnek álltam. Illetve, nem csak vezetnem, de szerveznem is kellett az építési folyamatot, miközben tervezőként végig kísértem, ellenőriztem is. Bár nagyon fáztam a dologtól, úgy éreztem, most az egyszer muszáj bevállalnom, hogy fel tudok-e építeni egy rendes házat. Jó, persze rendes kis ház a miénk is, de azért az nagyon más, mikor te tervezel, te is építesz és nincs senki, aki beleszóljon. A mi házunknál a nyomást inkább az erőforrások hiánya jelentette, de a türelem és a monotónia tűrés egyszer csak meghozta – nem várt és igen bőséges jutalmát.  

Házunk látszó felületei a saját kezem munkáját dicsérik (jó, a négy üveget üveges tette be) Igazából minden elnagyolt, rusztikus és pontatlan kicsit, de az összhatás talán ettől is jó és az egész az egyszerű anyagok miatt is végtelenül olcsó lett. Pedig egy építkezésnél lehetőség szerint mindig a legprecízebb, legigényesebb eredményre törekszünk (Fotó: Bujnovszky Tamás)

Most azonban más volt a helyzet. Remek helyszín, szimpatikus ügyfél, komoly projekt. Szép házat terveztem nekik, azaz rögtön kettőt is, ezért nagyon szerettem volna, hogy ez a terv végre rendben megvalósuljon. Az elmúlt években több, számomra fontos tervem is félrement a megvalósítás során, vagy eleve meg sem épült. Az idő csak telt, én pedig évek beletett munkája után ott álltam még mindig azzal, hogy a saját házunk az egyetlen értelmezhető referenciám építészként.

Ez a számítógépes modellje az egyik épületnek, amin dolgozunk. A valós változásokat lekövetem a modellben is, illetve itt nézzük meg először a felmerült ötleteket. Nincsenek benne világmegváltó gondolatok, mégis nehéz élőben megvalósítani (saját kép)

Ez esetben tehát nem dönthettem másként. Úgy ítéltem meg, hogy itt és most adott minden a kompromisszum-mentes megvalósuláshoz. Ügyfeleimnek felajánlottam tehát, hogy ha szeretnék, segítek nekik felépíteni ezt a két házat. – Ha nem akartok, nem kell aggódnotok semmin, én leveszem a vállatokról ezt a feladatot – így szólt az ajánlat, amit végül elfogadtak. Megállapodtunk, hogy a következő egy évben segítek a kivitelezőkel megállapodni, időben megszervezem az építési folyamatot, tervezőként pedig összefogom, hogy valóban az valósuljon meg, amit szeretnénk. Rajta leszek, hogy egy év alatt készen is legyünk, ha pedig tovább tart, akkor megállapodunk a folytatásról. Bár izgultam, de bíztam benne, hogy az évek alatt alakuló kapcsolataimmal, autodidakta építési tapasztalatommal, sok energiával és jószándékkal sikerülni fog végre egy igazán jó referenciához jutni.

Ez a kép már a kész-közeli épület részletét mutatja a környezettel (az előző képen szemből nézve a bal oldali lapostető). (Saját kép)

Mindezt úgy képzeltem, hogy majd átlagban hetente kétszer kijárok az építésre, annak elégnek kell lennie, hogy minden rendben menjen. Nagyon jó embereket sikerült meghívni az építkezésre, csupa olyan szakembert, akik értik a dolgukat és nemhogy nekem kell majd őket számonkérnem, de én fogok tőlük sokat tanulni. Ment is a dolog sokáig: szépen sorban, és kimondottan jó minőségben elkészültek az alapok, a falak és a födémek. A födémbe bekerült a fűtés-hűtés, szellőztetés rendszere, a beépített világítások aljzatai – ez elhúzódó és összetett folyamat volt, de némi csúszás árán csak összeállt a dolog.

Az ácsok nagy lendülettel vetették bele magukat a feladatba.  A kőművesmunka megfontoltságot igényel és sok mindent ki kell várni hozzá, ezzel szemben az ácsmunka igazán látványos volt, egy-két hét alatt állt a két tető. A házakat úgy terveztem meg, hogy monolit betonszerkezetek, téglafalak és favázas szerkezetek, nyitható és fix üvegezések is kerültek bele – ha festőművész lennék, mondhatnánk, hogy vegyes lett a technika.

Bár rumli van a képen, ezt az állapotot nagyon szerettem (saját kép)

Miután elkészültek a favázas- és közben a tégla válaszfalak is, a padlóban futó gépészeti és elektromos vezetékezés és a padlófűtés miatt a födémhez hasonló, elhúzódó és összetett feladat lett a padlórétegrend kialakítása is. Mikor végre készen volt, hamar elkészültek az üvegezést fogadó faszerkezetek, bekerültek a beton mellé a fafödémek – mondom, hogy vegyes technika – és hosszas szervezés és a véltnél kicsit több várakozás után igazán ünnepi pont lett a szerkezetépítési i-n a fix üvegtáblák és a felülvilágítók bedaruzása.

Ahogy bekerültek az üvegtáblák, a bádogosok már szegték is el (saját kép)

Ha ennyit vállaltam volna, és utána kicsit több szerencsénk van, mindenki elégedett lehetett volna, de itt kezdődött az a fázis, ami a mai napig tart, igazi never ending saga-ként borzolva minden résztvevő idegeit: amíg a szerkezetből valóban kész épület lesz. Nem hirtelen felismerés volt ez, hogy úristen, mit vállaltam, igazából sokáig nem fogtam gyanút. Jó, igen, készen van végre ez is, az is, kint is, bent is, bekerültek a nyílászárók is, csak fogy a feladat. De közben hétről-hétre húzódik a kartonozás, és az előre átlátás hiánya miatt mindig becsúszik egy-egy soron kívüli és tényleg SOS feladat. Az ég persze közben leszakad, és ha már úgy ömlik, mintha dézsából öntenék, hetekig el sem áll, elég udvariatlanul nem megvárva a lapostető-rétegrend vízszigeteléssel való lezárását, eláztatva a falakat, padlót, mindent.

A beázás hangulatát sajnos nem tudtuk letenni a folytatásban, talán emiatt is, minden egyre nyűgösebbé vált. Miközben szárítottuk a szerkezeteket, a korábban egymásra felfűzött feladatok sorra csúsztak meg, egyik tartotta fel a másikat. Az ügyfél türelme egyszer csak elfogyott, az építés pedig minden erőfeszítésem ellenére érzésre szinte leállt, pedig ekkor már hónapok óta naponta jártam ki, nem ment másként. Be kellett látni, hogy túl sokat bíztam rájuk, ezért jobb híján megpróbáltam átvenni az ács csapatra váró végtelen számú feladat közül párat, hogy legalább karácsonyra le legyen zárva a ház mindenhol és be tudjon végre indulni a rendes fűtés.

A kétkezi részvételem utólag visszanézve több szempontból sem bizonyult jó ötletnek – ezt egyszer egy külön posztban talán elmesélem – de a lezárás és a fűtés beindítása végül sikerült. Ünnepekre így kicsit megnyugodott mindenki, de az építést sokáig jellemző jó hangulat a végtelen számú feladat között csak nem tudott visszatérni. A korábbi együttműködések sem tudtak újévtől ugyanúgy folytatódni, a folyamat elején még tiszta szerepek felcserélődtek, átrendeződtek. A sok átélt izgalom és erőfeszítés közben azonban sikerült megértenem, hogy valóban nem könnyű feladat egy egyedi megoldásokat használó és sok részletre tagolt épület megépítése – valószínűleg nem véletlenül ment félre korábban több tervezett házam is.

Innen már mi baj lehet, van fal, födém, nyílászáró is - nyilván sokan tudják, csak én nem sejtettem, hogy innen jön a neheze (saját kép)

A beázásunk végül jóval kisebb csúszást okozott, mint szervezésbeli hiányosságaim és a többfelé is elígérkezett vállalkozók időbeli összehangolása, de talán még több időnket veszi igénybe a betervezett számtalan egyedi részlet megvalósítása. Én építészként, feleségem enteriőr-stylistként vesz részt a folyamatban, alkotóként pedig mindketten hiszünk benne, hogy a valóban jó megoldásokat nem lehet erőltetni, meg kell érniük. Nem igazán láttam előre, hogy ez a tervezői ambíció és az építés természete nem teljesen kompatibilis egymással: a menedzsmentet kifejezetten azért is vállaltam el, hogy a tervnek és a részleteknek legyen lehetőségük megérniük, kihasználva a folyamatos és személyes alkotói jelenlétet. A lehető legjobb eredmény érdekében még építés közben is rengeteget egyeztettünk az ügyfeleinkkel és finomítottunk az elképzeléseken. A menet közbeni változtatások persze idővel egyre jobban elvették az építést végző szakemberek kedvét, türelmetlenkedni kezdett mindenki és mára valóban végtelennek tűnik a befejezés.

A beltérben azért már el lehet csípni nyugodt pillanatokat (saját kép)

Most tartunk azon a ponton, amikor elvileg már alig hiányzik valami, még sincs semmi látszatja bő egyévi munkánknak. Mindenki sokkal többet tett bele, mint amit szeretett és egyáltalán megtehetett volna, cserébe pedig még mindig nagy a zűrzavar, bárhová nézünk. Tudom, a megosztott képek alapján nem feltétlenül ez látszik, de higgyék el, nem volt egyszerű pár képet sem kiszedni a jelen állapotokból. Bár nincs még itt az ideje a tanulságok levonásának, annyi biztosan kijelenthető, hogy igazán nem egy hálás folyamat az építés – csak remélni tudjuk, hogy a kész eredmény legalább részben olyan lesz, amilyennek mind szeretnénk. De már csak pár hét van hátra… – igaz, ezt mondjuk hónapok óta.

A képen a faágak között elrejtettünk két házat is - folytatás majd egy következő bejegyzésben (saját kép)

Ősszel volt időm írni utoljára, annyi lett a feladat mostanában – egy saját tervezésű projekt menedzselését végeztem az elmúlt hónapokban, ami teljesen lekötötte minden figyelmem. Erről a projektről most csak annyit, hogy nagyon ígéretesen alakul, mesés helyre építünk két szép házat a Duna-kanyarban és nincsen már sok hátra belőle. Kívül a külső faburkolatok és a vakolás, belül a berendezések hiányoznak – sok kisebb dolog mellett – de előbb-utóbb csak készen lesz. Most éppen azon megy a gondolkodás, hogy ki mikor mit csináljon a még hátralévő feladatokból, próbálunk olyan leosztást találni, amivel minden érintett szereplő jól jár.

Nagyon jó embereket sikerült felkérnem erre a projektre, mindenki érti a dolgát és beleteszik azt a többlet figyelmet, amit a sok részletre bontott ház igényel és megérdemel. Nagyon hálás vagyok nekik érte (Munkaközi fotó: saját)

Ez a projekt annyira közel áll hozzám, hogy a tervezés és a menedzselés után még azt is felajánlottam, hogy a házunkhoz hasonlóan, két kézzel segítek a befejező munkálatokban, mivel ácsaink bejelentették, hogy más munkákra kell menniük és hirtelen úgy tűnt, sok feladatnak nem lesz gazdája. Ügyfeleim azonban meggyőzték őket, hogy maradjanak még, így nemes vállalásomra úgy tűnik nem lesz szükség. Pedig már kezdtem beleélni magam, hogy végre építhetek egy ideig a sok rajzolás helyett és lehet még egy olyan munkám, ami magán viseli kézjegyemet. Bárhogy is lesz, tavasszal már fogok tudni mutatni belőle többet is.

Tégla- és szerelt falak, sok üvegfelület jellemzik a Duna-kanyarra tájolt házat, amiről egyelőre hiányoznak a burkolatok (Munkaközi fotó: saját)

Bár ez a munka vitte el idén a legtöbb időmet, nemcsak erről szólt ez az igen mozgalmasra sikeredett 2022-es év. Épül-szépül végre egy, az Őrségbe korábban tervezett házam, és nagyon úgy néz ki, hogy igen jó kezekbe került, ami a kivitelezést illeti. Már szerkezetkész az épület, a tetőfedés is fent van és nagy örömömre lelkes a megbízóm, látva az elkészült tömegek és terek arányait és az (igen idilli) környezettel való viszonyukat. A tervek szerint ez az épület is elkészül a következő évben.

Sok munka és közös gondolkodás van ebben a házban is, az biztos, hogy én leszek az egyik legboldogabb, ha végre elkészül (Munkaközi fotó: saját)

Úgy volt, hogy már publikálható lesz mostanra egy budakalászi családi házam, amit tavaly rajzoltam és még ősszel el is kezdték építeni. Végül nem lett rá elég egy év, de tulajdonképpen csak azon múlott, hogy most nem tudok még róla szép fotókat mutatni, hogy nincsen még készen a konyha és a kert rendezése is hátra van. Sokat töprengtünk rajta és még több munka ment bele utána, így nagyon közel áll hozzám ez a ház és a megbízók is, akik már lakják az épületet.

Számos még a teendő de építész szemmel csupa apróság :) Megbízóim - talán mondhatom, barátaim - küzdelmes sztorin vannak túl, igazán megérdemlik a rájuk szabott új otthonukat (Fotó: saját)

Még tavaly előtti munkám volt egy borpanzió Dunaradványban, ami erre az évre többé-kevésbé el is készült. A Duna-parti telken álló, régebbi ház átalakításával és bővítésével kialakított egyedi hangulatú épületegyüttesnek a part felőli oldalán hiányoznak még részletei, de az utcai oldal és a belső terek már teljesen készen vannak. Megbízóm visszajelzése alapján szeretik a már birtokba vett és üzemelő házat. A publikációval viszont még szeretném megvárni, hogy a tervezett új kőtámfal is elkészüljön a parton, de már így is nagy örömet okozott ott járni. Ha valaki Párkányból tart Komárom felé a Duna túl oldalán, érdemes betérni a kis boltba egy palack kiváló borért és egy remek kávéért.

Ebből az irányból kész van a szelíd építészet jegyeit viselő borpanzió, a háttérben azonban látszik a Duna: onnan nézve még nem teljes a kép. Nagyon örültem megbízóim megtisztelő bizalmának, amit a saját kis házunk miatt kaptam tőlük (Fotó: saját)

Készültek aztán idén új tervek is, közöttük kettő már talán az új idők szelét hirdeti, ami a méreteiket illeti: egyik kisebb ugyanis mint a másik, 50 illetve 80 négyzetméter körüli hasznos alapterülettel. A nagyobbik építése már megkezdődött Siófokon, ennek tervezésénél érdekes eredményt hozott a szintén többkörös tervezés, ami miatt végül igen egyedi eszközhöz kellett folyamodni a telken álló fák megtartása érdekében :)

Én tényleg rajzoltam több változatot is erre a kis épületre, megbízómnak pedig az tetszett a legjobban, ami éppen olyan széles volt, mint a keskeny telken egymás mellett álló két fa – egy nyír és egy fenyő. A beépítési előírások miatt azonban a ház elejének a fák elé kellett érnie másfél méterrel - így ki kellett volna őket vágni alap esetben. De hát azért vagyok az Égigérő Építész hogy oldjam meg, így került végül egy fedett-nyitott autóbeálló a fák közé (Látványterv: Skandivisual)

Egy vendégház és egy étterem bővítéseként rajzolt új rendezvényterem is belefért terv szinten ebbe az évbe. Sajnos egyelőre úgy néz ki, ezek csak később valósulhatnak meg, nekik nem kedveztek az idén ránk köszöntött változások. Most éppen még az Őrségbe rajzolok egy szénatárolót, ami bár kicsi feladat, mégis érdekes számomra. Ezen a tájegységen a szénát ugyanis jellemzően a padláson és nem külön építményben tárolták ahogy megbízóm kéri, így nincs közvetlen előkép, amihez a tervezés során nyúlni lehetne. Ezért erősen foglalkoztat, hogy s mint legyen, hiszen lehet, hogy éppen ez lesz majd a későbbiek számára az előkép.

Ennyi volt és nem kevesebb: 2022 az Égigérő Építésznek minden eddiginél több munkát és – egyelőre munkaközi – eredményeket hozott. Így egyelőre elmaradt az évek óta várt „aratás”, az öt éve publikált házunk utáni, újabb elkészült épületek bemutatása. Ami késik, az nem múlik, most már igazán reménykedve nézek a következő év elébe, ami akár igazán jól is alakulhat. Kívánom mindenkinek, hogy így legyen!

Ha nem akarsz sokat olvasni a fenntartható házakról, és a cím miatt kattintottál, először is üdv, másfelől görgess nyugodtan a cikk végére, ott megtalálod, hogy mi az a két dolog, amire a cím utal. Ha viszont van egy kis időd, érdemes maradni, megpróbálunk kicsit bepillantani, mit hozhat a jövő a családi ház építészetben.

Legutóbbi bejegyzésemben újra a saját építésű házunkról írtam – összefoglaló jelleggel azt szerettem volna bemutatni, hogy bizony néha a kevesebb több tud lenni. Most, amikor felmentek az építőanyag- és rezsiárak, erősen meg kell fontolni, hogy mit épít az ember. Ahogy többször írtam már róla, pénzt megtakarítani leginkább a méretek csökkentésével lehet: minél kisebb a ház, annál kevesebb építőanyag kell hozzá és arányosan annyival kisebb lesz a fenntartás havi költsége is. Ez persze fenntarthatósági szempontból is fontos: a kisebb épület az építése és élettartama során is kevésbé terheli meg a környezetét.

Favázas, pontalapos, kis alapterületű épület, amit saját magam építettem fel a telken álló fák közé - jó előkép a fenntartható jövőhöz (Fotó: Bujnovszky Tamás)

Egy ideje hirdetem ezt az igét, de az igazi áttörés azt hiszem, még várat magára. A mostani gazdasági átrendeződés sokak számára még csak a kivárásról szól és arra számítanak, hogy visszarendeződik majd minden és lehet folytatni ott, ahol abbahagytuk. Témánknál, a családi házaknál maradva, újra szép, tágas otthonokat fogunk építeni erős alapozással és falakkal, „az én házam az én váram” jeligére.

Én attól tartok, hogy ez nem így lesz. Annyira nem, hogy aki a piacon előbb kapcsol, az helyzeti előnybe kerül, ugyanis változás jön: kisebb házakat fogunk építeni, mint eddig. Ezekbe arányosan is kevesebb nehéz építőanyagot fogunk beépíteni, egyszerűen azért, mert ezeknek a gyártása, szállítása és beépítése feláras lesz. A rezsit mint meghatározó szempontot szemünk előtt tartva el fog terjedni az információ, hogy a fűtésszámla leginkább a hőszigetelés vastagságán múlik és nem a falakon. Ezért nem igazán falakat fogunk építeni (értsd téglából, betonból stb. akár vályogból) hanem tulajdonképpen csak a hőszigetelést fogjuk kialakítani a lakótér köré. Ezt vázas rendszerű, szerelt technológiával fogjuk csinálni, többek között azért, mert egyszerűbb, anyagtakarékosabb és mert valójában ennyire van szükség ahhoz, hogy gazdaságosan fenntartható otthonaink legyenek.

Ha tényleg elterjed ez a gondolkodásmód, akkor a fókusz arra is rá fog irányulni, hogy ez a hőszigetelés, ami a falakat alkotja miből is készül majd. Előbb-utóbb elterjednek a farosthoz hasonló növényi hőszigetelések, ezek egyszerre képesek ugyanis nemcsak hőt szigetelni, de részt venni a hő tárolásában is – mindezt 100%-ban fenntartható módon. Előállításukhoz az erdő- és mezőgazdaság, a faipar és a kertek magas cellulóztartalmú, maradék anyagai is megfelelőek, így nem kell majd direkt fákat kivágni miattuk. A növényi hulladékot ezért a jövőben szelektálni fogják: ebben sok a cellulóz, ebben közel nulla. Előbbi megy majd a gyűjtő telepekre, ahol feldolgozzák majd.

Tömör fából legfeljebb a falak váza fog készülni, de nem lennék meglepve, ha a most elterjedő 3D-nyomtatás elérné ezt a szegmenst is és magát a vázat alkotó elemeket is nyomtatnák majd – szintén növényi alapanyagokból. Innen már csak egy lépés, ha eleve olyan strukturált faltáblákat nyomtatnak, amelyek egyszerre teherhordó és hőszigetelő szerkezetek is lehetnek, így végső soron egyszerű, egyhéjú falakat fogunk majd építeni megújuló alapanyagból.

Elsőre talán nem tűnik kicsinek, de mindössze 65 négyzetméter a fűtött alapterület ebben a házban - igaz, két egymás feletti szinten (Saját tervezés és fotó)

De ne szaladjunk ennyire előre, nem tartunk még itt. Ha ma – akár pénzügyi megfontolásból, akár fenntarthatósági szempontok miatt – egyszerűen csak kisebb házat szeretnénk, mint az eddig jellemzőek, már nagy lépést teszünk a saját érdekünkben. Évekkel ezelőtt is voltak már olyan ügyfeleim, akik átgondolt alaprajzú, kompakt méretű házat kértek, így fel is tudták építeni és mára elégedettek az otthonukkal. Az ő esetükben nettó 65 négyzetméter a lakás alapterülete, amit cserébe két szinten építettünk meg – ez így már persze nem is hangzik olyan kicsinek. A felső szint első ütemben csak szerkezetkész állapotra készült el, a földszinti kialakítás azonban elég volt ahhoz, hogy már be tudjanak költözni. Ahogy bővül a család, úgy veszik birtokba a felső szintet is, előre átgondoltan megspórolva ezzel az utólagos építkezést. Levegős hőszivattyúval, padlófűtéssel és 15 centi hőszigeteléssel (az ő házuk még tömör falazótéglából készült) is húszezer Forint alatt marad egy hideg téli hónap fűtésszámlája.

Van olyan ügyfelem is, aki hasonló alapterület mellett fentre már csak egy galériaszintet kért, de az egészet már favázzal, húsz centi hőszigeteléssel, hőszivattyúval működtetett, fűteni és hűteni is képes fan-coil-okkal, ennek az építése még idén megkezdődik. Az eddigi pálmát azonban az a megbízóm viszi el, aki kétszer 35 (!) négyzetmétert kért, a földszinten konyha-nappalival, fent pedig két külön szobával. Akinek szempont, hogy a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal építkezzen, annak kimondottan ajánlható a többszintes megoldás, hiszen a ház fajlagosan kisebb alapterülettel jelentkezik a környezetében. Az egymás feletti szintek pedig oda-vissza fűtik is egymást, így a lakótérre arányosan kisebb külső lehűlő felület jut.

Szoktam mondani, hogy az átmeneti tereket érdemes nagyra venni, hiszen azt nem kell majd kifűteni. Ez a ház erre igazán markáns példa, hiszen hatalmas, kétszintes, panorámás terasz kapcsolódik a kis alapterületű házhoz (Saját fotók)

A fenti példákat azért hoztam, mert van még egy dolog, amit érdemes tudni azoknak, akik mostanában terveztek belevágni új otthonuk megteremtésébe: minél többet várnak, csak annál drágább lesz és valószínűleg annál távolabb kerül a megvalósítása. Erre az évre elvállaltam egy projektet, amit nem csak előre megterveztem, de a lebonyolítást is én intézem, így jobban belelátok a folyamatokba, mint eddig. Óriási „szerencsénk”, hogy már tavaly megtörtént a tervezés, megvettük az építőanyagok többségét és előzetesen megállapodtunk a szakemberekkel. Ha mindezt idén kezdtük volna meg, nemcsak sehol nem tartanánk, de drágábbra is jönnénk ki – ugyanez igaz erre az évre és a jövő évre is és így tovább. Érdemes tehát az igényeket nagyító alá tenni és kompakt megoldásokat keresve belevágni – lehetőleg minél hamarabb. Ez a kettő lehet a jelen helyzetben talán a legfontosabb egy végül sikeres építkezéshez.

Megkerestek a napokban és rövid egyeztetés után el is jöttek forgatni hozzánk az M1 Kékbolygó című műsorától. Bár korábban némi túlzással egymásnak adták a kilincset nálunk a különböző médiumoktól, egy ideje leült már ez a dolog, ami teljesen természetesnek tűnt. Meglepődtem hát, hogy újra feltámadt az érdeklődés kicsi házunk iránt, de a beszélgetés közben rá kellett ébrednem, hogy a mostani helyzetben tényleg nagyobb lett az aktualitása, mint valaha.

Házunk nézete a kert felől. Fotó: Bujnovszky Tamás

Kis emlékeztetőül, akik nem követték eddig a blogomat, vagy enteriőr stylist feleségemét: három évnyi spórolt pénzzel vágtunk bele a házbővítésbe, ami utána újabb három évet vett igénybe. A szerkezetépítést saját céggel, a további munkákat saját kezűleg végeztem. A türelmes hozzáállásnak meglett a gyümölcse, mert végül hitelfelvétel nélkül sikerült az egészet összehozni, ráadásul nem várt következménye lett a projektnek, hiszen komoly sikert ért el: 2017-ben megnyerte a Média Építészeti Díj fődíját, az Index közönségdíját és az Europa Design Belsőépítészeti Különdíját. Hogy nem csak egyszeri lelkesedésről volt szó, jól mutatta, hogy a következő évben a Magyar Építőművészek Szövetségének szervezésében a ház képviselte hazánkat a Visegrádi Négyek Családi Házai vándorkiállításon, majd a közönségszavazatoknak köszönhetően döntőbe jutott a Highlights of Hungary műfajfüggetlen válogatásában és a nemzetközi Big See Awardson is az egyik magyar képviselő lett.

A ház iránt egyszerre érdeklődött a szakma és a szélesebb közönség is, többek között megjelent az Octogon magazinban, az Építészfórumon, a Magyar Építőművészet folyóiratban, bekerült a Magyar Építész Kamara éves és évtizedes válogatásába, bemutatta az Otthon magazin és a Nők Lapja, forgatott itt több tévécsatorna is és még műsorba is be kellett miatta mennem. Mindezt csak azért soroltam fel, mert kicsit szürreálisnak tűnt és ma is az, hogy egy zsákutca végi, bruttó 80 négyzetméteres házbővítés ekkora figyelmet kapjon. Az akkori figyelem azonban elsősorban a ház mögött lévő építészetnek szólt. Mielőtt rátérnénk a rezsire, érdemes ennek is még egy kis figyelmet szentelni, mert összefüggnek egymással, elsőre bármilyen meglepő is.

Kovács Csaba, a Magyar Építőművészek Szövetségének alelnöke így méltatta a házat: „A létrejött piliscsabai ház környezetével alkotott együttese valóban mesés, a természetbe ágyazott épület emberi léptékű és mintaértékű. A zárt, a nyitott és az átmeneti terek aránya, rendszere egyedisége ellenére ősi és meggyőző példázatként hat (...) Itt minden egyszerű, magától értetődő, pragmatikus, konstruktív, ugyanakkor magasrendű esztétikával is bíró. Mint minden kor minden népének paraszti építészete… (…) az anyagi források relatív szűkössége nem akadálya, de akár katalizátora is lehet a magasrendű építészetnek. (…) az épület reményt ad mindannyiunknak, akik a természettel kapcsolatot tartó tiszta életre vágyunk, titka az összetett úton elért letisztult természetességében, az építészet, a belsőépítészet és a környezetbe ágyazottság magától értetődő harmóniájában rejlik.”

Mondanom sem kell, ezt sokáig kellett feldolgoznom magamban, mára azt hiszem, már sikerült. A fenti idézeten túl - mint egykori Makovecz-tanítványnak, aki végül otthagyva mesterét inkább saját lábra állt - nagy jelentősége volt számomra Martinkó Józsefnek, az Octogon főszerkesztőjének az írásában annak az állítással felérő kérdésnek, hogy "mit nevezzünk organikusnak, ha nem ezt?" Éveket töprengtem a fentieken, és a saját szerepemen, hiszen számomra volt a legmeglepőbb a házunk fogadtatása akkoriban. Ügyfeleimnek próbálok nyújtani ebből a hozzáállásból, mindig az adott szituációra és az igényeikre koncentrálva, mikor mennyit kérnek és szeretnének belőle. Nemsokára végre publikálhatok is ezekből a megvalósuló projektektből jobban sikerült példákat.

Ezek még nem megvalósult házak, azért rajzoltam őket, hogy meg tudjam mutatni, milyenek lehetnek a jövő valóban fenntartható házai. A rajtuk lévő faburkolat inkább az én szívemnek kedves, és bár meghatározó elemnek tűnik, ettől eltérő burkolatot és más dizájnt is lehet fenntartható módon alkalmazni, ha valaki fél a fa ápolásától. Ezeknek a moduláris szerkesztésű épületeknek a lényege, hogy magukba sűrítik az Égigérő blog főbb üzeneteit: a kompakt és átgondolt alaprajz, a tágas átmeneti terek, a faváz és a megújuló anyagú hőszigetelés fontosságát. A képen egyszintes és tetőtér-beépítéses változat is látható. Előbbihez kis üvegház és nyári konyha csatlakozik, egybeépítve az épülettel. Látványterv: Skandivisual

De térjünk vissza az építészeti kitérő után a pragmatikus szempontokhoz. A mostani látogatás ugyanis nem annak szólt, hogy hű, de szép ez a ház, vajon mi a titka. Sokkal inkább olyan egyszerű dolgokról beszélgettünk, hogy mi az alacsony rezsi titka, milyen építészeti megoldások kellenek hozzá. Hogy hogyan lehet energiát megtakarítani és mik lehetnek a jövőben az ökológiai szempontból meghatározó építőanyagok. Aki követi az Égigérő blogot, az tudja, hogy miért ezeket a kérdéseket tették fel. Amikor jött a covid, akkor kezdtem el írni a házunkról, mert felismertem, hogy történetünknek a mára meghatározóvá váló fenntarthatóság szempontjából is aktualitása és jelentősége van. Hogy miért?

Az építkezésünk még a 2014-2017 években szokásos építési költségeknek is töredékét tette ki, egész pontosan nyolcmillió Forint volt. A jórészt egyszemélyes infrastruktúrának és a környéken beszerzett anyagoknak köszönhetően az építés a lehető legkisebb mértékben terhelte a környezetét. A telket nem bolygattuk meg az építkezéssel, igyekeztünk szelíden hozzáállni és kerülni a gépesítést és nagy élőmunkát igénylő, túlzó szerkezeti megoldásokat. Bár erősen lejtős a terep, egy mindössze hat négyzetméteres pincehelyiség elég volt ahhoz, hogy megtartsa a telek felső részére tett házunk odanyúló részét.

A fűtött tereket határoló szerkezetekbe egységesen minden irányban húsz centi hőszigetelés került, aminek köszönhetően hőhídmentes és igen alacsony a lakás energiaigénye. A földszinten 65 négyzetméter a fűtött terek mérete (ebből 33 megvolt, 32 a bővítés eredménye), a tetőtérben pedig fűtöm az ott kialakított kis irodát, ami tovább 12 négyzetméter. Mindent árammal fűtünk, árammal fűzünk, mosunk, dolgozunk. Párommal mindketten home office-ban tevékenykedünk, tehát valaki mindig itthon van. A nemrég érkező új áramszámla alapján a havonta fizetett átalánydíjunk a négyfős háztartásra ősztől is ötvenezer Forint alatt fog maradni.

Ez nem kiugróan alacsony érték, de nem is ver földhöz, más kiemelkedő költség nem lévén. A fűtésünk egyelőre a legegyszerűbb elektromos panelekkel történik, amelyek meglepően kompatibilisek a favázas, hőszigetelt házunkkal, így gépészeti megoldásokra nem költöttünk. A könnyű építéstechnológiának köszönhetően egyszerű pontalapozás is elég volt az épületnek, ennek köszönhetően nem kellett a telken álló fák gyökereit elvágni az alapozással. A fák így körbeveszik a közéjük szelíden beépített házat, segítenek a nyári árnyékolásban. A túlzott felmelegedés elkerülésében az északkeletre tájolt nappali is segít, ami előtt háromméteres kiülésű tető található. Ez a téli napot beengedi, a nyárit kirekeszti, az alatta lévő terasz pedig nyáron is kellemes klímájú.

A konyha-nappalink és a teraszunk mérete ugyanakkora, utóbbit azonban nem kell fűteni. A jó tájolás és a házat körülvevő fák miatt is alacsony tud lenni a fűtésszámla. Fotó: Bujnovszky Tamás

Minderre természetesen még rá lehet majd segíteni többek között vezérelt szellőztetéssel, hőszivattyús fűtéssel és hűtéssel, amiknek köszönhetően a jelenlegi rezsi értéke nagyjából a felére, harmadára csökkenhet. De bevallom, nem ez most a legaktuálisabb kérdés az életünkben, nem győzök eléggé hálás lenni azért, hogy Eszterrel akkor óvatosságból úgy döntöttünk, a fűtött lakás legyen kicsi, inkább az átmeneti terek legyenek nagyok…

Szóval az alacsony rezsihez erősen hozzájárul, hogy nem építettünk nagyobbat annál, mint amire tényleg szükségünk van. Ahogy nőnek a gyerekek, persze külön szobára lesz szükségük, ezt azonban további építkezés nélkül fogjuk tudni megoldani. Az alaprajzot úgy alakítottuk ki, hogy a tetőtérben jelentős átalakítás nélkül, mindössze egy lépcső behelyezésével és a tető szigetelésével meglehessen a szükséges további lakóterünk. A tetőbe növényi - tehát megújuló - alapanyagú hőszigetelést fogok tenni (farostot vagy cellulózrostot) ami a megfelelő szigetelésen túl segít majd a jó hőtárolásban is.

Hát, ezekről beszélgettünk a Kékbolygós stábbal, nagyon köszönöm nekik, hogy megkerestek ezzel. Nem hiszem, hogy egy ilyen kis házról normális esetben ennyit kellene beszélni, de jelenleg tényleg sok szempontból aktualitása van és sokaknak gondolatébresztő lehet a tekintetben, hogyan tovább. Ha pedig bárkinek segítenek a mostani helyzetben a fenti gondolatok, akkor már megérte róla újra beszélni.

Óriási és embert próbáló változásokat hozott az elmúlt időszak - ezek közül talán éppen a rezsiárak változása az, ami a legintenzívebben érinti itthon legtöbbünk életét. Aki teheti, máris keresi a megoldásokat, hogyan tudná csökkenteni azt az összeget, amit havonta ki kell csengetnie a jövőben otthona melegen tartására.

Az árváltozás azonnalivá, halaszthatatlanná és kizárólagossá tette a fenntarthatóság kérdését, amivel eddig alkattól függően és sokszor inkább csak divatból foglalkoztunk. Ez önmagában örömteli és üdvözlendő, ez viszont már tényleg az a pillanat, amikor nem állhatunk meg a beszéd szintjén, hanem kénytelenek és hajlandóak is vagyunk cselekedni. Felértékelődik tehát a kérdés, hogy konkrétan mit is tehetünk a fenntarthatóságért? Egy-két egyszerű elvet fogok az alábbiakban összefoglalni, amelyek között lesz jó pár evidensnek tűnő dolog, de ismerőseimmel beszélgetve nagyon az az érzésem, hogy egyszerű alap dolgokkal sem vagyunk sokszor tisztában. Nézzük tehát, milyen lehetőségink vannak!

Könnyűszerkezetes házunkban egységesen 20 centi hőszigetelés van, az épületet a legegyszerűbb elektromos eszközökkel fűtjük és még így is alacsony a fogyasztás. Felmelegedés ellen jól véd a nagy előtető és a házat körülvevő fák árnyéka. (Fotó: Bujnovszky Tamás)

A családi házaknál – tekintettel arra, hogy a társasházakhoz képest itt egy lakásra jóval nagyobb lehűlő falfelület jut – a legfontosabb tényező, tehát ami a leginkább ki fog hatni a pénztárcánkra a jövőben nem más, mint a: hőszigetelés! Leegyszerűsített ökölszabályként ki is mondhatjuk, hogy ennek vastagsága minél több centi, annál alacsonyabb lesz a rezsi. Tényleg ilyen egyszerű? Hát, tényleg. Mindegy, hogy miből van a falad és még az is mindegy, hogy mivel fűtesz, ha a házad jól le van szigetelve, most valószínűleg nem vered a fejed a falba, hogy mekkora rezsid lesz.

De mi számít jónak és miért a hőszigetelés a kulcs? A válasz nagyon egyszerű. A hőszigetelés nem más, mint valamilyen hordozó anyagba zárt levegőcellák összessége, magyarán egy olyan egységes és állandó levegőburok, ami körbeveszi a házunkat, de mégsem tudja elfújni a szél. A benne lévő zárt levegőcellákban a tömör anyagokhoz képest nagyon kevés részecske van, így a közöttük átadható hőenergia is igen csekély. Egyszerűen szólva, mivel a levegőben kevés részecske van, ezek ritkán is találkoznak egymással, és mivel nem ütköznek, a hőt sem tudja átadni egyik a másiknak. Kevesen vannak ugyan, de persze azért vannak és ütköznek is, így a hő leadás a hőszigetelésen keresztül folyamatos, csak nagyon lassú lesz. És minél vastagabb a hőszigetelés, annál lassabb ez a folyamat. Ha pedig nagyon vastag, akkor akár gázzal is fűthetsz, akkor sem fog földhöz verni az amúgy igen alacsony fogyasztásod díja.

Jó, tehát akkor családi háznál legfontosabb a hőszigetelés. Mielőtt tovább lépnénk, mondjuk is ki: akinek nincsen hőszigetelés a házán, az először is tegyen, vagy tetessen rá. De mennyi hőszigetelés számít jónak? Akinek öt centi van, az tegyen még rá nyugodtan 15-öt, akinek 10, az még tízet. Hozzáteszem, harminc centiig megéri minden egyes centimétere, a befektetett költség a számlán érezhetően és hamar meg fog térülni. Falak esetén 15 centi egyébként a jelenlegi, már elég szigorú elvárásoknak is megfelelhet.

Járulékos, de elengedhetetlen költségként jelentkezik, hogy ha a házunkra komoly hőszigetelő réteg kerül, akkor a nyílászárókat is cserélni kell korszerűekre – a házat körülvevő termikus buroknak ugyanis a lehető leginkább egységesnek kell lennie. Ha ezen a hőszigetelő burkon valamilyen irányban jobban átmegy a hő, akkor a benti pára is ott, a hidegebb felületen fog lecsapódni. (Magyarul, ha jó hőszigetelésünk, de rossz ablakunk van, akkor az ablakon.) Figyelni kell arra, hogy a lakást minden irányban, tehát felfelé is szigetelni kell! Ha padlás van, akkor a szigetelés a padlásfödémre kerüljön. És még egy alaptétel: a hőszigetelés mindig kívül van! Ha belső oldalra tesszük, akkor a pára a hőszigetelésen kívül, a hozzá képest hideg falszerkezet belső oldalán fog lecsapódni.

Mit tehetünk még a nagy rezsi ellen? Aki gázzal fűt, váltson áramra. Nem az elektromos fűtőpanelekre gondolok, bár egy könnyűszerkezetes házat azok is rentábilisen képesek kifűteni, sokkal inkább a levegős hőszivattyúra. Ehhez persze nagy hőleadó felületek kellenek, a radiátoros rendszer nem elég, hanem padló-fal- vagy mennyezetfűtés kell, így a kiépítés költsége elég magas lehet. Ha jó hőszigetelésünk van, akkor az új fűtésrendszer megtérülése ráadásul már nem jelentkezik gyorsan. További lehetőség, ha szabályozott szellőztető rendszert építünk ki és napelemet teszünk fel, de ezek jelentősége már tényleg elmarad attól, hogy van-e rendes hőszigetelésünk.

Építész tervezőként több olyan ügyfelem is volt már, aki a lehetőségeihez mérten túl nagy házat szeretett volna. Volt, amikor ez csak az építés során derült ki, de volt olyan is, hogy előre lehetett látni, bizony kicsi lesz az a takaró. Nem szeretem a kudarcos történeteket, a meg nem valósuló házakat pláne nem. Egy gondos és hosszú tervezési folyamat után szomorú megtudni, ha bele sem vágnak az építésbe, így a projektbe beletett figyelem és sok teremtő gondolat mind kárba vész. Nem sokkal jobb az az eset sem, mikor az évekig húzódó építés végére fogy ki a háttér, így éppen csak azok a részletek nem készülnek el, amelyek elengedhetetlenek lennének mondjuk az épület publikálásához.

Természetesen minden tervezési folyamat elején felteszem a kérdést, mennyi lesz az annyi, ezt kötelező is megtennem, hiszen a tervezési programba bele kell írni a főbb keretszámokat. A gond ott keletkezhet, amikor a megbízó nem veszi komolyan a tervező felől érkező jelzéseket és ragaszkodik egy-egy (túlzó) elképzeléshez. Évekkel ezelőtt több alkalommal is jártam úgy, hogy a folyamatba egyszer csak bekerült egy kéretlen tanácsadó, aki lyukat beszélt az ügyfél hasába és ezen ment félre a dolog. Spirituális lakberendező barátnőtől a tervezésben magát jártasnak gondoló kivitelezőig találkoztam már sok mindennel, a történetben egy volt a közös: a ház nem úgy és nem abban a formában épült meg, ahogy ki lett találva, a lehetőségeiknél nagyobbat akartak és emiatt hosszú-hosszú évek óta sem sikerült befejezniük az építkezést.

Ez a terv egyedi és személyes tervezési folyamat során, csaknem háromnegyed év alatt készült el, gondos figyelemmel, a legapróbb részletekre kiterjedően, sajnos mégsem épült meg (látványterv: Skandivisual)

Kultúremberként nyilván van az a pont, amikor nem erőlteti az ember a dolgot, és ráhagyja a másikra, hogy csinálja meg, amit annyira szeretne. Elvégre az ő pénze – illetve az ő nem létező pénze. Hagyjuk is. De mit lehet tenni, hogy reálisabban lássuk előre, mit engedhetünk meg magunknak? Pláne ma, amikor folyton változnak az árak? Ha a változó piaci környezet miatt teljesen biztosra nem is mehetünk, azért vannak a kezünkben fogódzók, amelyek segítségével meghatározhatjuk, mit is engedhetünk meg magunknak.

Az első ilyen kapaszkodó az úgynevezett négyzetméter ár. Ne valami egzakt számot képzeljünk el, ráadásul sok is a vita körülötte, mégis gyakran használjuk az előzetes kalkulációk során. Van, aki szerint a négyzetméter ár bruttóban értendő, van, aki szerint csak a nettó hasznos alapterületre vonatkozik. Lehet nézeteltérés abból is, hogy akkor most a megadott számban benne van-e a tervezési folyamat ára (építészet, tartószerkezet, gépészet, elektromosság, geodézia, talajmechanika, igény szerint belsőépítészet, kerttervezés) vagy kizárólag a beépített anyagok ára és ennek munkadíja van benne? És akkor még nem szóltunk az építés szakmai felügyeletéről (tervezői művezetés, műszaki ellenőrzés, menedzsment) aminek szintén látható költsége van. Ezeket a kérdéseket úgy szoktuk feloldani az első becslések során, hogy a fentiek nagyságrendi összes költségét a projekt várható bekerülési költségének arányában határozzuk meg.

Az utolsó olyan tényezőről is érdemes még szót ejteni, ami miatt nehézkes előre árat mondani – ez pedig nem más, mint az igényszint meghatározása. Míg a szerkezet építés ára a jellemzően használt anyagokból előre jobban kalkulálható, a végső munkálatok díja már kevésbé. A beépítésre kerülő külső-belső burkolatok, beépített bútorok, világítás, szaniterek, de akár a nyílászárók minősége és ára jelentős szórást mutathat, a határ bizony a csillagos ég. Ezért érdemes ezeket előre tisztázni, mit szeretnénk megcélozni magunk számára az építéssel.

És akkor nézzünk konkrétumokat is a hosszúra nyúlt bevezető után. Jelenleg több saját tervezésű épület kivitelezését is nyomon követem, illetve az egyik projektem építés menedzsmentjét is elvállaltam, ezért a korábbiaknál kicsit részletesebben kezdek rálátni az építési folyamatok költségeire. Erre alapozva mondom a következőket, elsősorban az építkezők segítése érdekében, de kérem ne kövezzen meg senki érte, aki másként gondolja. Köszi előre is. Tehát családi ház léptékben azt látom, hogy egy négyzetméter várható bekerülési költsége ma (ma, azaz kb. 2021 ősztől 2022 nyárig) 700.000 – 1.000.000 Ft között alakul. A pontos érték függ a fentebb meghatározott igényszinten túl attól is, hogy az ország mely részén szeretnénk építkezni, milyen konstrukcióban (saját építésszervezés vagy generálkivitelezés) illetve kismértékben a választott építéstechnológiától. Aki most vág bele, annak az idei építkezés ráadásul már nem reális, 2023-ban pedig a jelenlegi hírek szerint akár további 15-20 százalék áremelkedés várható.

Ezt a házat három éve terveztem Budára, a felépítése a környezetbe illesztés miatt nehéz "szülés" lett. Most már csaknem készen van, éppen csak az utolsó simítások, a a fa homlokzati kiegészítők hiányoznak róla. Anélkül viszont sajnos még mindig nem beszélhetünk kész épületről (látványterv részlet: Skandivisual)

Ahhoz, hogy a megbízó előre tudjon gondolkodni, korábban összeállítottam az ügyfeleim számára egy kérdéssort is, ezt alább szintén megosztom, hátha segítség tud lenni. A lenti kérdések segítségével otthon mindenki előre meghatározhatja, mit is szeretne, mire van szüksége, az egyes funkciók közötti rangsorolást pedig elősegíti, ha az egyes helyiségekhez egy körülbelül négyzetméter értéket is társít. Az oszlop alján az egyes helyiségek méretét összeadva végül megkapja, hogy mekkora házat is szeretne pontosan. A kapott méreteket a fentiek alapján felszorozva kap egy nagyságrendi értéket a tervezett építkezés költségéről.

Kérdések új lakóépület építés tervezési programjának összeállítása előtt

- milyen funkciók legyenek az épületben? A megfelelő helyiségeket húzzátok alá! Körülbelül négyzetméter értéket is próbáljatok egy-egy helyiséghez mellé rendelni. A számot a bal oldali helyre írjátok!

pl.:         - szeparált előtér  5m2                       ………

- szeparált előtér    ………                     ………

- előtér lakótérrel egybenyitva   ………                     ………

- külön konyha     ………                     ………

- konyha-nappali    ………                     ………

- külön nappali    ………                     ………

- kamra    ………                     ………

- fürdőszoba káddal, zuhanyozóval, két mosdóval, wc-vel, bidével    ………                     ………

- fürdőszoba káddal, zuhanyozóval, egy mosdóval, wc-vel, bidével    ………                     ………

- fürdőszoba káddal, egy mosdóval, wc-vel, bidével    ………                     ………

- fürdőszoba káddal, egy mosdóval, wc-vel     ………                     ………

- fürdőszoba zuhanyozóval, egy mosdóval, wc-vel    ………                     ………

- fürdőszoba zuhanyozóval, egy mosdóval, wc nélkül    ………                     ………

- wc mosdóval     ………                     ………

- wc és zuhanyozó   ………                     ………

- mosókonyha    ………                     ………

- gépészeti tér    ………                     ………

- mosókonyha és gépészeti tér egyben     ………                     ………

- hálószoba franciaággyal, dolgozósarokkal, gardróbszekrénnyel     ………                     ………

- hálószoba franciaággyal, dolgozósarok nélkül, gardróbszekrénnyel    ………                     ………

- hálószoba franciaággyal, dolgozósarok nélkül, gardróbszekrény nélkül    ………                     ………

- hálószoba szimpla ággyal, dolgozósarokkal (pl. egyfős gyerekszoba)    ………                     ………

- hálószoba emeletes ággyal, két dolgozósarokkal     ………                     ………

- vendégszoba franciaággyal     ………                     ………

- vendégszoba szimpla ággyal    ………                     ………

- dolgozószoba asztallal, kanapéval    ………                     ………

- dolgozószoba asztallal, kanapé nélkül     ………                     ………

- gardrób helyiség hálószobából nyílóan     ………                     ………

- gardróbhelyiség hálószobától szeparáltan     ………                     ………

- hobbyhelyiség     ………                     ………

- wellness    ………                     ………

- tároló     ………                     ………

- A fenti lista a teljesség igénye nélkül, gondolatébresztő kíván lenni. Ha valamelyik helyiségből többet szeretnétek, tegyetek a méretszám mellé egy szorzót is. Gondoljátok át, milyen egyéb helyiség(ek)re lehet még szükségetek? Gondolkozhattok egyes funkciók összevonásában is! Pl. mosókonyha és tárolóhelyiség.

- Adjatok nevet neki és rendeljetek hozzá méretet!                          

…………………………………………………………..     ………                     ………

…………………………………………………………..      ………                     ………

…………………………………………………………..      ………                     ………

…………………………………………………………..      ………                     ………

…………………………………………………………..      ………                     ………

…………………………………………………………..       ………                     ………

Lakófunkciók nettó mérete összesen:      ………                    ………

Közlekedő területek aránya további 5% (kompakt szerkesztés)

Közlekedő területek aránya további 10% (kényelmes szerkesztés)

Közlekedő területek aránya további 15% (térkompozíciós szerkesztés)

Összes nettó alapterület (lakófunkciók nettó mérete plusz közlekedők):   ………                     ………

Egy lakó négyzetméter megépítése a jelen (2022) piaci körülmények között nagyságrendileg rámondhatjuk, hogy 800 ezer Forint. Ez az érték sok tényező hatására módosulhat, lefelé, vagy felfelé. (Pl. a falak beleszámítanak-e, miből épül a ház, milyen szerkezetű a ház, ki(k) építi(k) a házat, mikor épül a ház (2023-ban további 15-20% várható) stb. Átlag értéknek azonban vehetjük. Ennek ismeretében kérlek gondoljátok át még egyszer, és az előbb meghatározott helyiségméretek mellé írjatok újra egy négyzetméterszámot! A tapasztalat azt mutatja, hogy nagy lehetőségek vannak a kompakt megoldásokban, sokszor valós kompromisszum nélkül. Ha marad a méret, akkor is írjátok mellé! A végén kérlek adjátok össze a két oszlopot, hogy lássátok a különbséget!

Van-e a fenti lakófunkciók között olyan, amit szuterén szinten valósítanátok meg? A vonatkozó négyzetméter árat szorozzátok fel további húsz százalékkal!

Érdemes még átgondolni, hogy szeretnétek-e a kiegészítő funkciók számára külön melléképületet építeni, és ha igen, pontosan milyen funkciókkal? Alább megadok példákat Ezek természetesen lehetnek a főépülettel egybeszerkesztve is (a szabályozás nem mindenhol enged melléképületet), és lehetnek külön is. Ami miatt érdemes őket külön tárgyalni, a lehetséges ár. A melléképület bekerülési költsége technológiától és igényszinttől függően ugyan erősen változó lehet, de előzetesen vehetjük hatvan százalék körül: 500 ezer/m2 (2022)

- kerti tároló   ………

- egyéb tároló   ………

- hobbyműhely  ………

- autóbeálló, fedett, nyitott   ………

- autóbeálló fedett, zárt    ………

- autóbeálló, fedett, zárt, hobbyműhellyel egyben   ………

- üvegház    ………

- nyári konyha    ………

- szauna    ………

- szaletli, kerti kiülő   ………

Egyéb lehetséges funkciók egy melléképületben:

- ………………………………………………………………………….         ………

- ………………………………………………………………………….         ………

- ………………………………………………………………………….          ………

- ………………………………………………………………………….           ………

- ………………………………………………………………………….           ………

Kiegészítő funkciók nettó mérete összesen:                                                                                                ………

Van-e a fenti, kiegészítő funkciók között olyan, amit szuterén szinten valósítanátok meg? A vonatkozó négyzetméter árat szorozzátok fel további húsz százalékkal!

Lakófunkciók várható bekerülési költsége:    ……………………………….

Kiegészítő funkciók várható bekerülési költsége:     ……………………………….

Várható építési költség összesen:     ……………………………….

A fent meghatározott értékek semmilyen formában és módon nem minősülnek ajánlatnak. A lista pusztán az előzetes gondolkodást kívánja segíteni egy tervezési program meghatározása előtt. A lista nem tér ki az otthonteremtés további tételeire, például telekvétel vagy kertépítés. Ezekről érdemes más forrásokból tájékozódni. A fenti listát a csatolt blogbejegyzés ismeretében érdemes használni, amely kitér az előzetesen megadott négyzetméter ár lehetséges buktatóira. Pontosabb kalkuláció csak kész kiviteli tervek ismeretében lehetséges. Akik egyszerűbb tervezési programban és kompakt megoldásokban gondolkodnának, azoknak ajánlom figyelmébe az Égigérő Házakat. Összetettebb tervezési program esetén érdemes teljesen egyedi és személyre szabott tervezési szolgáltatást választani. 

Ezen a blogon kiemelten foglalkozom a fenntartható házak témájával. Az Égigérő Építész blogot két éve, kezdtem írni, amikor a Covid-járvány miatt érezhető volt egyfajta kollektív magunkba szállás, ami felcsillantotta a reményt: hátha eljött a pillanat, amikor visszavesszük a gyeplőt. Nos, jelenleg nem így tűnik, a környezeti tudatosság lassan a legutolsó szemponttá válik. Első helyen mindenkinél sokkal inkább a túlélés és a jövő miatti kisebb-nagyobb aggodalom érzékelhető.

Egy ilyen, jelentős átrendeződést és általános bizonytalanságot hozó időszakban, mint a mostani, releváns-e egyáltalán a kérdés, hogy milyen házakat kellene építeni? Épülnek egyáltalán házak? A válasz az, hogy igen, épülnek, az építőipart úgy tűnik, egyelőre viszi tovább a korábban szerzett lendülete. Én úgy tapasztalom, az állandóan változó, sokszor napi árak miatti bizonytalanságban próbál mindenki – lehetőségeihez mérten – stabilnak mutatkozni, ami igazán pozitív fejlemény.

Na de fenntarthatóak-e ezek a házak, amik manapság épülnek? Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, gyorsan vegyük át a korábbi állításokat a fenntartható házakról. Ahhoz, hogy egy házra rá lehessen mondani, hogy a környezetét térben és időben korlátozott mértékben terheli, legfontosabb szempont a mérete: minél kisebb, ilyen szempontból annál jobb. Ez persze felértékeli a tervezési folyamatot, hiszen, ha fenntarthatóan gondolkozunk, az igényeinket a szokotthoz képest kompaktabb, kisebb, átgondoltabb alaprajzzal kell tudnunk kielégíteni. (És bizony már-már önismereti magasságokban is járunk a témával, hiszen a legszerencsésebb ebből a szempontból, ha már maguk az igények is mederben tudnak maradni.)

A következő szempont még szintén a tervezésen múlik: ha kerüljük a túlzó fesztávokat és a természetellenes statikai megoldásokat igénylő ötleteket (pl. nagy konzolok, „lebegő” házak stb.) könnyebben, egyszerűbben, így kevésbé terhelő módon tudunk építkezni. Ha mindezt szelíden illesztjük a telekre és kerüljük az eredeti terepfelszín jelentős megváltoztatását, szintén sokat teszünk a környezetért. És végül talán a legfontosabb kérdés: hogy miből is építjük ezt az egészet. Erről is írtam korábban, levezetve, hogy végső soron oda kellene eljutnunk, hogy növényi alapanyagokból építsük a házainkat. Ideális-közeli példának hoztam erre egy egyszerű, favázas épületet, ahol a faváz között növényi alapú hőszigetelést használunk (pl. farost, cellulózrost, szalma, kender), hiszen így az egész házunk a természetes körforgás része tud maradni.

Jó példa lesz ez az épülő házam arra, hogyan lehet csökkenteni a "nehéz" szerkezetek arányát egy épületben. A jobb- és baloldali épületrész között már csak egy vékony acéloszlopokra ültetett vasbeton koszorút fogunk készíteni, ezen ül majd a tető. A többi fal favázas, könnyűszerkezetes lesz ( a panorámára tekintettel köztük sok üveggel. Saját fotó)

Saját házunkat szoktam még példaként említeni, ami a fentiekre sok szempontból jó példa (ezért is indítottam el a blogot): kompakt, személyre szabott az alaprajz, kis alapterületűek a fűtött terek, tágasak a fűtetlen terek (garázs, terasz), favázas a szerkezet, a ház szelíden ül a telekre. Növényi hőszigetelésre nagyon nem volt pénzem, akkoriban kábé semmire sem volt. Viszont így az építés ökológiai lábnyoma igen kicsi lett, hiszen amit lehetett, apró lépésenként magam csináltam meg, kényszerből is kerülve a nagy gépek igénybevételét.

Nos, a címben feltett kérdésre sajnos nem tudom még azt mondani, hogy eljött volna a fenntartható házak kora. Házunkkal 2017-ben nyertem díjakat, ezt követően elég nagy figyelem irányult rá, és tulajdonképpen a mai napig ennek köszönhetem az újabb és újabb ügyfeleimet építész tervezőként. Viszont ennek ellenére egy ügyfelem sem volt, aki a fenti elvek mentén szeretett volna építkezni. Amennyire érzékelem, inkább azért keresnek meg, mert olyan építésznek gondolnak, aki nekik is tud majd szép házat tervezni. Ennek persze nagyon örülök, ennek a blognak azonban nem ez a témája. A Covid nem tudott igazi szemléletváltást magával hozni, még mindig a korábban jellemző kéréseket kapom. Aki teheti (és aki nem, az is), lehetőség szerint nagyobb házat szeretne (sok építkezést túl is vállalnak, ami emiatt aztán leáll), minél erősebb anyagokból. Él még az én házam az én váram szemlélet, nagyon erős ez a kép a fejekben.

Az erősen lejtő telekre a lehetőségekhez képest szelíden ül rá ez az épülő ház. Az alsó szint az autóké és a tárolásé lesz, de úgy terveztük, hogy csak az épület alapterületének közel felét foglalja el. A szuterén itt abban segít, hogy kihasználjuk a lejtés adta lehetőségeket anélkül, hogy annak arányát jelentősen megváltoztatnánk, miközben a bruttó alapterületet is alacsony értéken tartjuk. (Saját fotó)

Nehéz önmérsékletre intő tanácsokat adni. Legtöbbször csak a helyszínen megengedett maximális beépítési lehetőségek szabnak kereteket a tervezési programnak. Egyetlen olyan munkám volt, ahol a megbízó a blogon megfogalmazott szemlélet szerint kisebb alapterületet kért, mint a szokásos értékek. A tervezési programon nem változtattunk, de az ennek megfeleltethető, általános méretbeli értékekhez képest sikerült nagyságrendileg 20% alapterületet „megtakarítanunk”, ami szép eredmény.

Alapterületre vonatkozóan egyelőre ennyi „sikert” tudok felmutatni, a fenntarthatóság önjelölt és botcsinálta prófétájaként. Ami a szerkezeteket, anyagokat illeti, könnyűszerkezetes, favázas házat volt, aki kért, de egyelőre nem ez a jellemző. Növényi alapú hőszigetelésre nem csak nekem, másnak sem igazán van pénze, így már az is felelős gondolkodást jelent, ha bevállalja valaki a többlet költségét, és külső hőszigetelésnek nem kőolajszármazékot, hanem ásványi gyapotot használ. A tervezés során általánosan igyekszem viszont a többi szempontot abszolút érvényesíteni és a ház telepítésénél szelíd megoldásoknál maradni, illetve kerülni az „elszállt”, jellemzően többletmunkát- és anyagot jelentő tervezési megoldásokat. Ezt a hozzáállást megbízóim abszolút szívesen fogadják és tapasztalatom szerint partnerek benne még akkor is, ha elsőre úgy tűnik, hogy valamiről való lemondással jár.

Ezen a blogon unásig szerepelt már a házunk, de mit csináljak, ha még mindig ez a legfenntarthatóbb munkám J A terep kismértékű megváltoztatása, kis alapterület, favázas szerkezet jellemzi. (Fotó: Bujnovszky Tamás)

Szintén, és alapvetően tartozik a témához a fenntartáshoz szükséges energiaigény kérdése is, itt azonban a fenntarthatósági szempontok érvényesítését nem bízzák ránk: június végétől kötelezően jön a nulla közeli energiaigényű házak kora. Nem kell senkinek megijedni ettől, igazából ez az évek óta már általánosan jellemző megoldások kanonizálását jelenti, az előírások kielégítéséhez nem kell szélsőséges alternatívákra gondolni. Itt tartunk tehát most a fenntartható szemlélet felé vezető úton: az első, de nagyon fontos lépéseknél.

Régen írtam a Pajta-stílusról, bár többen is kérték már tőlem, hogy várnák a folytatást. Meg akartam azonban várni, hogy legyen elég, a témához legalább valamelyest kapcsolódó saját példám ahhoz, hogy erről a stílusról bővebben tudjak beszélni. A témában született legutóbbi posztomban ezen a néven határoztam meg azt a kortárs építészeti irányzatot, ami egyre inkább terjed a minőségi lakóház-építészetben.

A Pajta-stílusú házak különböznek a szokványos, és sajnálatos módon elterjedt, úgynevezett "mediterrán" házaktól (lakóparkok népi építészete) és erősen különböznek a mostanában divatos, fehér-fekete "bauhaus" kockaházaktól is (közük éppen annyi a nevükhöz, mint a "mediterrán"-nak). Ezek az építészeti médiumokban egyre gyakrabban megjelenő, pajtára emlékeztető új házak jellemzően nevesebb építészek munkái közül kerülnek ki. Közös ismertetőjük az egyszerű, ház formájú tömegképzés, a természetes anyagok használata, a letisztult részletek és a hagyományos szerkezetek átértelmezett, de felismerhető használata.

Előképek

Ezeknek az épületeknek az eszmei előképét nem a hagyományos, népi lakóházak között, sokkal inkább a szabadabb szerkesztésű, régi gazdasági épületek között érdemes keresgélni. A régi udvarokban a lakóház folytatásaként, még inkább keresztben az udvar végén felállított, egy- vagy kétszintes, jellemzően fa szerkezetű, egyszerű tömegképzésű épületek között nem volt két egyforma. Attól függően, hogy pontosan mire épült (termények, eszközök tárolására és/vagy állattartás céljára is, a legkülönbözőbb megoldások születtek. Míg a lakóház megjelenése presztízskérdés is volt (szó ne érje a ház elejét), az udvarban hátul álló épület inkább volt személyes ügy. Kitalálása, építése nagyobb szabadságot adott, így személyesebb megoldások születtek még akkor is, ha egy-egy tájegységen visszatérő megoldásokkal is találkozhatunk, ami a telepítést, az elrendezést vagy a szerkezeti megoldásokat illeti.

A pityerszeri kástu nem lakóház volt, élelmiszer tárolásra szolgált. Alul kis szoba, oldalt fedett szín, felüljáró, emeleti tornác, számos kis helyiség jellemzi, nagyon jó példa a régi gazdasági jellegű épületek összetett funkicójú, mégis harmonikus szerkesztésére. (Fotó: Saját)

Aktuális példák

A mai lakóházak a régi pajtákhoz hasonlóan összetett funkciót látnak el: nemcsak lakhatás céljára épülnek, meg kell oldják a tárolást is (autók, eszközök, kerti szerszámok, stb.) ráadásul sok esetben, egyre inkább terjed az otthoni munkavégzés igénye is. Akik kicsit is érzékenyek az ilyesmire, azok tudják, hogy nem igazán divatosak már a főleg a kilencvenes évekre jellemző, összetett formájú házak (itt egy kis torony, ott még egy erkély és egy kiugrás, mindez lehetőleg harsány színben és anyagokkal) sokkal inkább számít menőnek, ha egy összetett feladatot kompromisszummentesen, mégis egyszerűen tudunk megoldani. (Az ilyen megoldások általában aztán időtállóak is.) Így igaz ez a Pajta-stílusú házakra is, ahol az első pillantásra egyszerű megjelenés sokszor igen gazdag, személyre szabott alaprajzi és metszeti megoldásokat rejt magában.

A mostani bejegyzésben példákat is mutatok erre a stílusra, a saját munkáimból válogattam ki ehhez pár, a témához kapcsolódó látványtervet illusztrációnak. (Ezúton is köszönöm a Skandivisual-nek a szép képeket, és elnézést, amiért a blog formátumához igazodva, keskenyebb fekvő formátumra vágtam a látványokat). A képekhez fűzött szövegekben a Pajta-stílusra jellemző részletekre is megpróbálok röviden kitérni. Lesznek visszatérő anyagok és elemek, mégis mindegyik ház magától értetődően más, ahogy a helyszín és a megbízók is.

Kezdjük ezzel az első pillantásra lakóházra emlékeztető lakóházzal. :) Itt az az érdekes, hogy az épület a térségre jellemző hagyományos pajtából indul ki (alul téglafal, felette fa tető és oromzat), de a keresztszárnyon már kizárólag a fa anyag jelenik meg, a tégla elmarad. A régi gondolkodásban a házaknak volt hierarchiája, a vakolt téglafalú, fehérre meszelt háznak nagyobb rangja volt, mint a vakolatlan téglafalnak, az egyszerű fa épületek pedig a sor végén helyezkedtek el. Ez az épület arra példa, hogy egy mai, magas igényszintű lakóháznak az előképe ez esetben sokkal inkább a régi pajta, a csűr vagy a tároló, mint maga a parasztház. 

Zárkózottnak tűnik ez az épület, pedig nagy megnyitások jellemzik a kert felőli oldalon és a két épületből egymás irányában. (Lakóház a nagy, nyári konyha és autóbeálló a kisebb ház.) A fa struktúra mellett elsétálva be lehet pillantani a házba. Részben átriumos belső tér, közrefogott kis udvarrészek, tagolt alaprajz jellemzi az elsőre egyszerűnek tűnő épületet. A Pajta-stílusú házakra általában igaz, hogy kifelé nem kívánnak "nagyot szólni", az izgalmakat meghagyják saját használóiknak.

Ez az épület egyedi adottságú telekre, összetett tervezési program alapján készült. A telepítésnél sokáig elemeztük, hogy mi az optimális kialakítás, végül úgy tűnik, megtaláltuk. Az épület szelíden ül rá a telekre, bár részben alá van pincézve, nem igényel nagy földmunkát. Elöl kicsi, hátul nagy terasz tagolja a tömeget, utóbbi két irányban is közvetlenül, síkban kapcsolódik a kerthez, az erős lejtés ellenére. Az oldalirányú nagy felnyitás megbízóm kérésére a végén került a házra, eredetileg a tetőtéri helyiség a hátsó terasz irányába, az erdőre volt tájolva, és az oromfalon volt még nyitás. Ez a beavatkozás egyedivé teszi az épületet és tetszetős megjelenést ad neki, de önmagában nem Pajta-stílusú elem. (Saját illusztráció)

Bölcsődét is lehet Pajta-stílusban tervezni. A falusi utcában, ahova ez az épület kerül, jellemzően kis méretű épületek vannak, hozzájuk igazodik a léptékében kétfelé szedett új épület. A két tömeg eltérő funkciókat takar: a nemesebb, magasabb tető alatt van a négy csoportszoba, az alacsonyabb alatt a szükséges, technikai jellegű helyiségek. Elöl a fa fal mögött nyitható tároló van a teraszra kitehető kis ágyaknak az ebéd utáni, szabadban történő altatáshoz. A két tömeget semleges megjelenésű közlekedőrész köti össze, ide esik a bejárat is.

Az Égigérő Házakat publikáltam már korábban, ezek olyan, egymásba alakítható, kompakt méretű épülettervek, amelyek képesek sokak igényeit kompromisszum-mentesen, mégis reális bekerülési költséggel kielégíteni. Ezek az épületek számomra legerősebben sűritik magukban mindazt, amit most a Pajta-stlíusról gondolok. A tervrendszerben alaprajztól függetlenül, egységes tető alá rendezett házak vannak, a tető alatt kisebb-nagyobb átmeneti terekkel, lehetőség szerint egyszerre minél kevesebb fajta külső anyaghasználattal. Nagyon kedvelem a kívülről nem feltűnő megnyitásokat is a tömegen, ahogy a saját házunkon is megjelenik több helyen, és az Égigérő Házaknál is. A külső burkolati elemek összefogásával tolófal szakaszok alakíthatók ki, vagy ezek rákerülhetnek az amúgy is nyíló falszakaszokra, elrejtve azokat. Ezek a kis megoldások is segítenek egységesíteni egy adott épület megjelenését. "Égigérő" háztervet személyesen lehet tőlem rendelni, minden esetben helyszíni adaptációval. A tervrendszer segítségével számos variáció készíthető, azonos szerkesztési alapelvek mentén.

Végül álljon itt egy kép a mi házunkról is, itt nem az egész épület, csak a bővítés Pajta-stílusú. A kép bal oldalán lévő fehér falú házrész adottságként megvolt, igaz, narancssárga színben :) A meglévő tetőt megtartva, hosszirányban megnyújtottam. Ez alatt kétoldalt beugrásokkal tagolt az alaprajz, az épület kis pincével támaszkodik a lejtős telekre. Az amúgy is kétszintes szakaszt vertikális irányú burkolattal vizuálisan tovább magasítottam, így jól ellensúlyozza és lezárja a horizontális fő tömeget. A látszólag egységes fa burkolat mögött több nyílászáró is rejtve van. Ez a ház jó példa arra, hogy sokszor a kevesebb több, nem kell túlzó megoldásokat keresni, ha személyre szabott házat szeretnénk.