Megkerestek a napokban és rövid egyeztetés után el is jöttek forgatni hozzánk az M1 Kékbolygó című műsorától. Bár korábban némi túlzással egymásnak adták a kilincset nálunk a különböző médiumoktól, egy ideje leült már ez a dolog, ami teljesen természetesnek tűnt. Meglepődtem hát, hogy újra feltámadt az érdeklődés kicsi házunk iránt, de a beszélgetés közben rá kellett ébrednem, hogy a mostani helyzetben tényleg nagyobb lett az aktualitása, mint valaha.

Házunk nézete a kert felől. Fotó: Bujnovszky Tamás

Kis emlékeztetőül, akik nem követték eddig a blogomat, vagy enteriőr stylist feleségemét: három évnyi spórolt pénzzel vágtunk bele a házbővítésbe, ami utána újabb három évet vett igénybe. A szerkezetépítést saját céggel, a további munkákat saját kezűleg végeztem. A türelmes hozzáállásnak meglett a gyümölcse, mert végül hitelfelvétel nélkül sikerült az egészet összehozni, ráadásul nem várt következménye lett a projektnek, hiszen komoly sikert ért el: 2017-ben megnyerte a Média Építészeti Díj fődíját, az Index közönségdíját és az Europa Design Belsőépítészeti Különdíját. Hogy nem csak egyszeri lelkesedésről volt szó, jól mutatta, hogy a következő évben a Magyar Építőművészek Szövetségének szervezésében a ház képviselte hazánkat a Visegrádi Négyek Családi Házai vándorkiállításon, majd a közönségszavazatoknak köszönhetően döntőbe jutott a Highlights of Hungary műfajfüggetlen válogatásában és a nemzetközi Big See Awardson is az egyik magyar képviselő lett.

A ház iránt egyszerre érdeklődött a szakma és a szélesebb közönség is, többek között megjelent az Octogon magazinban, az Építészfórumon, a Magyar Építőművészet folyóiratban, bekerült a Magyar Építész Kamara éves és évtizedes válogatásába, bemutatta az Otthon magazin és a Nők Lapja, forgatott itt több tévécsatorna is és még műsorba is be kellett miatta mennem. Mindezt csak azért soroltam fel, mert kicsit szürreálisnak tűnt és ma is az, hogy egy zsákutca végi, bruttó 80 négyzetméteres házbővítés ekkora figyelmet kapjon. Az akkori figyelem azonban elsősorban a ház mögött lévő építészetnek szólt. Mielőtt rátérnénk a rezsire, érdemes ennek is még egy kis figyelmet szentelni, mert összefüggnek egymással, elsőre bármilyen meglepő is.

Kovács Csaba, a Magyar Építőművészek Szövetségének alelnöke így méltatta a házat: „A létrejött piliscsabai ház környezetével alkotott együttese valóban mesés, a természetbe ágyazott épület emberi léptékű és mintaértékű. A zárt, a nyitott és az átmeneti terek aránya, rendszere egyedisége ellenére ősi és meggyőző példázatként hat (...) Itt minden egyszerű, magától értetődő, pragmatikus, konstruktív, ugyanakkor magasrendű esztétikával is bíró. Mint minden kor minden népének paraszti építészete… (…) az anyagi források relatív szűkössége nem akadálya, de akár katalizátora is lehet a magasrendű építészetnek. (…) az épület reményt ad mindannyiunknak, akik a természettel kapcsolatot tartó tiszta életre vágyunk, titka az összetett úton elért letisztult természetességében, az építészet, a belsőépítészet és a környezetbe ágyazottság magától értetődő harmóniájában rejlik.”

Mondanom sem kell, ezt sokáig kellett feldolgoznom magamban, mára azt hiszem, már sikerült. A fenti idézeten túl - mint egykori Makovecz-tanítványnak, aki végül otthagyva mesterét inkább saját lábra állt - nagy jelentősége volt számomra Martinkó Józsefnek, az Octogon főszerkesztőjének az írásában annak az állítással felérő kérdésnek, hogy "mit nevezzünk organikusnak, ha nem ezt?" Éveket töprengtem a fentieken, és a saját szerepemen, hiszen számomra volt a legmeglepőbb a házunk fogadtatása akkoriban. Ügyfeleimnek próbálok nyújtani ebből a hozzáállásból, mindig az adott szituációra és az igényeikre koncentrálva, mikor mennyit kérnek és szeretnének belőle. Nemsokára végre publikálhatok is ezekből a megvalósuló projektektből jobban sikerült példákat.

Ezek még nem megvalósult házak, azért rajzoltam őket, hogy meg tudjam mutatni, milyenek lehetnek a jövő valóban fenntartható házai. A rajtuk lévő faburkolat inkább az én szívemnek kedves, és bár meghatározó elemnek tűnik, ettől eltérő burkolatot és más dizájnt is lehet fenntartható módon alkalmazni, ha valaki fél a fa ápolásától. Ezeknek a moduláris szerkesztésű épületeknek a lényege, hogy magukba sűrítik az Égigérő blog főbb üzeneteit: a kompakt és átgondolt alaprajz, a tágas átmeneti terek, a faváz és a megújuló anyagú hőszigetelés fontosságát. A képen egyszintes és tetőtér-beépítéses változat is látható. Előbbihez kis üvegház és nyári konyha csatlakozik, egybeépítve az épülettel. Látványterv: Skandivisual

De térjünk vissza az építészeti kitérő után a pragmatikus szempontokhoz. A mostani látogatás ugyanis nem annak szólt, hogy hű, de szép ez a ház, vajon mi a titka. Sokkal inkább olyan egyszerű dolgokról beszélgettünk, hogy mi az alacsony rezsi titka, milyen építészeti megoldások kellenek hozzá. Hogy hogyan lehet energiát megtakarítani és mik lehetnek a jövőben az ökológiai szempontból meghatározó építőanyagok. Aki követi az Égigérő blogot, az tudja, hogy miért ezeket a kérdéseket tették fel. Amikor jött a covid, akkor kezdtem el írni a házunkról, mert felismertem, hogy történetünknek a mára meghatározóvá váló fenntarthatóság szempontjából is aktualitása és jelentősége van. Hogy miért?

Az építkezésünk még a 2014-2017 években szokásos építési költségeknek is töredékét tette ki, egész pontosan nyolcmillió Forint volt. A jórészt egyszemélyes infrastruktúrának és a környéken beszerzett anyagoknak köszönhetően az építés a lehető legkisebb mértékben terhelte a környezetét. A telket nem bolygattuk meg az építkezéssel, igyekeztünk szelíden hozzáállni és kerülni a gépesítést és nagy élőmunkát igénylő, túlzó szerkezeti megoldásokat. Bár erősen lejtős a terep, egy mindössze hat négyzetméteres pincehelyiség elég volt ahhoz, hogy megtartsa a telek felső részére tett házunk odanyúló részét.

A fűtött tereket határoló szerkezetekbe egységesen minden irányban húsz centi hőszigetelés került, aminek köszönhetően hőhídmentes és igen alacsony a lakás energiaigénye. A földszinten 65 négyzetméter a fűtött terek mérete (ebből 33 megvolt, 32 a bővítés eredménye), a tetőtérben pedig fűtöm az ott kialakított kis irodát, ami tovább 12 négyzetméter. Mindent árammal fűtünk, árammal fűzünk, mosunk, dolgozunk. Párommal mindketten home office-ban tevékenykedünk, tehát valaki mindig itthon van. A nemrég érkező új áramszámla alapján a havonta fizetett átalánydíjunk a négyfős háztartásra ősztől is ötvenezer Forint alatt fog maradni.

Ez nem kiugróan alacsony érték, de nem is ver földhöz, más kiemelkedő költség nem lévén. A fűtésünk egyelőre a legegyszerűbb elektromos panelekkel történik, amelyek meglepően kompatibilisek a favázas, hőszigetelt házunkkal, így gépészeti megoldásokra nem költöttünk. A könnyű építéstechnológiának köszönhetően egyszerű pontalapozás is elég volt az épületnek, ennek köszönhetően nem kellett a telken álló fák gyökereit elvágni az alapozással. A fák így körbeveszik a közéjük szelíden beépített házat, segítenek a nyári árnyékolásban. A túlzott felmelegedés elkerülésében az északkeletre tájolt nappali is segít, ami előtt háromméteres kiülésű tető található. Ez a téli napot beengedi, a nyárit kirekeszti, az alatta lévő terasz pedig nyáron is kellemes klímájú.

A konyha-nappalink és a teraszunk mérete ugyanakkora, utóbbit azonban nem kell fűteni. A jó tájolás és a házat körülvevő fák miatt is alacsony tud lenni a fűtésszámla. Fotó: Bujnovszky Tamás

Minderre természetesen még rá lehet majd segíteni többek között vezérelt szellőztetéssel, hőszivattyús fűtéssel és hűtéssel, amiknek köszönhetően a jelenlegi rezsi értéke nagyjából a felére, harmadára csökkenhet. De bevallom, nem ez most a legaktuálisabb kérdés az életünkben, nem győzök eléggé hálás lenni azért, hogy Eszterrel akkor óvatosságból úgy döntöttünk, a fűtött lakás legyen kicsi, inkább az átmeneti terek legyenek nagyok…

Szóval az alacsony rezsihez erősen hozzájárul, hogy nem építettünk nagyobbat annál, mint amire tényleg szükségünk van. Ahogy nőnek a gyerekek, persze külön szobára lesz szükségük, ezt azonban további építkezés nélkül fogjuk tudni megoldani. Az alaprajzot úgy alakítottuk ki, hogy a tetőtérben jelentős átalakítás nélkül, mindössze egy lépcső behelyezésével és a tető szigetelésével meglehessen a szükséges további lakóterünk. A tetőbe növényi - tehát megújuló - alapanyagú hőszigetelést fogok tenni (farostot vagy cellulózrostot) ami a megfelelő szigetelésen túl segít majd a jó hőtárolásban is.

Hát, ezekről beszélgettünk a Kékbolygós stábbal, nagyon köszönöm nekik, hogy megkerestek ezzel. Nem hiszem, hogy egy ilyen kis házról normális esetben ennyit kellene beszélni, de jelenleg tényleg sok szempontból aktualitása van és sokaknak gondolatébresztő lehet a tekintetben, hogyan tovább. Ha pedig bárkinek segítenek a mostani helyzetben a fenti gondolatok, akkor már megérte róla újra beszélni.