Régen írtam a Pajta-stílusról, bár többen is kérték már tőlem, hogy várnák a folytatást. Meg akartam azonban várni, hogy legyen elég, a témához legalább valamelyest kapcsolódó saját példám ahhoz, hogy erről a stílusról bővebben tudjak beszélni. A témában született legutóbbi posztomban ezen a néven határoztam meg azt a kortárs építészeti irányzatot, ami egyre inkább terjed a minőségi lakóház-építészetben.

A Pajta-stílusú házak különböznek a szokványos, és sajnálatos módon elterjedt, úgynevezett "mediterrán" házaktól (lakóparkok népi építészete) és erősen különböznek a mostanában divatos, fehér-fekete "bauhaus" kockaházaktól is (közük éppen annyi a nevükhöz, mint a "mediterrán"-nak). Ezek az építészeti médiumokban egyre gyakrabban megjelenő, pajtára emlékeztető új házak jellemzően nevesebb építészek munkái közül kerülnek ki. Közös ismertetőjük az egyszerű, ház formájú tömegképzés, a természetes anyagok használata, a letisztult részletek és a hagyományos szerkezetek átértelmezett, de felismerhető használata.

Előképek

Ezeknek az épületeknek az eszmei előképét nem a hagyományos, népi lakóházak között, sokkal inkább a szabadabb szerkesztésű, régi gazdasági épületek között érdemes keresgélni. A régi udvarokban a lakóház folytatásaként, még inkább keresztben az udvar végén felállított, egy- vagy kétszintes, jellemzően fa szerkezetű, egyszerű tömegképzésű épületek között nem volt két egyforma. Attól függően, hogy pontosan mire épült (termények, eszközök tárolására és/vagy állattartás céljára is, a legkülönbözőbb megoldások születtek. Míg a lakóház megjelenése presztízskérdés is volt (szó ne érje a ház elejét), az udvarban hátul álló épület inkább volt személyes ügy. Kitalálása, építése nagyobb szabadságot adott, így személyesebb megoldások születtek még akkor is, ha egy-egy tájegységen visszatérő megoldásokkal is találkozhatunk, ami a telepítést, az elrendezést vagy a szerkezeti megoldásokat illeti.

A pityerszeri kástu nem lakóház volt, élelmiszer tárolásra szolgált. Alul kis szoba, oldalt fedett szín, felüljáró, emeleti tornác, számos kis helyiség jellemzi, nagyon jó példa a régi gazdasági jellegű épületek összetett funkicójú, mégis harmonikus szerkesztésére. (Fotó: Saját)

Aktuális példák

A mai lakóházak a régi pajtákhoz hasonlóan összetett funkciót látnak el: nemcsak lakhatás céljára épülnek, meg kell oldják a tárolást is (autók, eszközök, kerti szerszámok, stb.) ráadásul sok esetben, egyre inkább terjed az otthoni munkavégzés igénye is. Akik kicsit is érzékenyek az ilyesmire, azok tudják, hogy nem igazán divatosak már a főleg a kilencvenes évekre jellemző, összetett formájú házak (itt egy kis torony, ott még egy erkély és egy kiugrás, mindez lehetőleg harsány színben és anyagokkal) sokkal inkább számít menőnek, ha egy összetett feladatot kompromisszummentesen, mégis egyszerűen tudunk megoldani. (Az ilyen megoldások általában aztán időtállóak is.) Így igaz ez a Pajta-stílusú házakra is, ahol az első pillantásra egyszerű megjelenés sokszor igen gazdag, személyre szabott alaprajzi és metszeti megoldásokat rejt magában.

A mostani bejegyzésben példákat is mutatok erre a stílusra, a saját munkáimból válogattam ki ehhez pár, a témához kapcsolódó látványtervet illusztrációnak. (Ezúton is köszönöm a Skandivisual-nek a szép képeket, és elnézést, amiért a blog formátumához igazodva, keskenyebb fekvő formátumra vágtam a látványokat). A képekhez fűzött szövegekben a Pajta-stílusra jellemző részletekre is megpróbálok röviden kitérni. Lesznek visszatérő anyagok és elemek, mégis mindegyik ház magától értetődően más, ahogy a helyszín és a megbízók is.

Kezdjük ezzel az első pillantásra lakóházra emlékeztető lakóházzal. :) Itt az az érdekes, hogy az épület a térségre jellemző hagyományos pajtából indul ki (alul téglafal, felette fa tető és oromzat), de a keresztszárnyon már kizárólag a fa anyag jelenik meg, a tégla elmarad. A régi gondolkodásban a házaknak volt hierarchiája, a vakolt téglafalú, fehérre meszelt háznak nagyobb rangja volt, mint a vakolatlan téglafalnak, az egyszerű fa épületek pedig a sor végén helyezkedtek el. Ez az épület arra példa, hogy egy mai, magas igényszintű lakóháznak az előképe ez esetben sokkal inkább a régi pajta, a csűr vagy a tároló, mint maga a parasztház. 

Zárkózottnak tűnik ez az épület, pedig nagy megnyitások jellemzik a kert felőli oldalon és a két épületből egymás irányában. (Lakóház a nagy, nyári konyha és autóbeálló a kisebb ház.) A fa struktúra mellett elsétálva be lehet pillantani a házba. Részben átriumos belső tér, közrefogott kis udvarrészek, tagolt alaprajz jellemzi az elsőre egyszerűnek tűnő épületet. A Pajta-stílusú házakra általában igaz, hogy kifelé nem kívánnak "nagyot szólni", az izgalmakat meghagyják saját használóiknak.

Ez az épület egyedi adottságú telekre, összetett tervezési program alapján készült. A telepítésnél sokáig elemeztük, hogy mi az optimális kialakítás, végül úgy tűnik, megtaláltuk. Az épület szelíden ül rá a telekre, bár részben alá van pincézve, nem igényel nagy földmunkát. Elöl kicsi, hátul nagy terasz tagolja a tömeget, utóbbi két irányban is közvetlenül, síkban kapcsolódik a kerthez, az erős lejtés ellenére. Az oldalirányú nagy felnyitás megbízóm kérésére a végén került a házra, eredetileg a tetőtéri helyiség a hátsó terasz irányába, az erdőre volt tájolva, és az oromfalon volt még nyitás. Ez a beavatkozás egyedivé teszi az épületet és tetszetős megjelenést ad neki, de önmagában nem Pajta-stílusú elem. (Saját illusztráció)

Bölcsődét is lehet Pajta-stílusban tervezni. A falusi utcában, ahova ez az épület kerül, jellemzően kis méretű épületek vannak, hozzájuk igazodik a léptékében kétfelé szedett új épület. A két tömeg eltérő funkciókat takar: a nemesebb, magasabb tető alatt van a négy csoportszoba, az alacsonyabb alatt a szükséges, technikai jellegű helyiségek. Elöl a fa fal mögött nyitható tároló van a teraszra kitehető kis ágyaknak az ebéd utáni, szabadban történő altatáshoz. A két tömeget semleges megjelenésű közlekedőrész köti össze, ide esik a bejárat is.

Az Égigérő Házakat publikáltam már korábban, ezek olyan, egymásba alakítható, kompakt méretű épülettervek, amelyek képesek sokak igényeit kompromisszum-mentesen, mégis reális bekerülési költséggel kielégíteni. Ezek az épületek számomra legerősebben sűritik magukban mindazt, amit most a Pajta-stlíusról gondolok. A tervrendszerben alaprajztól függetlenül, egységes tető alá rendezett házak vannak, a tető alatt kisebb-nagyobb átmeneti terekkel, lehetőség szerint egyszerre minél kevesebb fajta külső anyaghasználattal. Nagyon kedvelem a kívülről nem feltűnő megnyitásokat is a tömegen, ahogy a saját házunkon is megjelenik több helyen, és az Égigérő Házaknál is. A külső burkolati elemek összefogásával tolófal szakaszok alakíthatók ki, vagy ezek rákerülhetnek az amúgy is nyíló falszakaszokra, elrejtve azokat. Ezek a kis megoldások is segítenek egységesíteni egy adott épület megjelenését. "Égigérő" háztervet személyesen lehet tőlem rendelni, minden esetben helyszíni adaptációval. A tervrendszer segítségével számos variáció készíthető, azonos szerkesztési alapelvek mentén.

Végül álljon itt egy kép a mi házunkról is, itt nem az egész épület, csak a bővítés Pajta-stílusú. A kép bal oldalán lévő fehér falú házrész adottságként megvolt, igaz, narancssárga színben :) A meglévő tetőt megtartva, hosszirányban megnyújtottam. Ez alatt kétoldalt beugrásokkal tagolt az alaprajz, az épület kis pincével támaszkodik a lejtős telekre. Az amúgy is kétszintes szakaszt vertikális irányú burkolattal vizuálisan tovább magasítottam, így jól ellensúlyozza és lezárja a horizontális fő tömeget. A látszólag egységes fa burkolat mögött több nyílászáró is rejtve van. Ez a ház jó példa arra, hogy sokszor a kevesebb több, nem kell túlzó megoldásokat keresni, ha személyre szabott házat szeretnénk.