Nemrég ígértem, hogy hírt adok két további projektről, amelyek időközben közel kész állapotba kerültek és kifejezetten jó minőségben készültek el. Sosem tudhatom előre, melyik tervnek mi lesz a sorsa, megépül-e egyáltalán és ha igen, mi lesz belőle a végén. Emiatt különösen nagy öröm, amikor úgy készül el egy-egy ház, hogy szívesen meg is mutassam.

Az alábbi projekt is ezek közé tartozik, bár az én nézőpontomból nézve némiképp váratlanul, úgymond surranópályán érkezett meg a felvállalható és kész projektjeim közé. A fókusz egyszerűen nem ezen a házon volt nálam, sokkal inkább a saját menedzselésben a Dunakanyarba készült házon vagy éppen a budakalászin, amin mindig akadt megoldani való feladat – ha akartam, ha nem. Ezek végül elkészültek és nemsokára meg is jelennek a legrangosabb hazai építészeti magazinban, ami miatt mondhatom, hogy megérte, hiszen ez óriási boldogság lesz számomra.

Mindeközben tehát nem igazán figyeltem erre a siófoki házra, pedig több szempontból is megérdemli az odafordulást. Tavaly ősszel adtam csak le a terveket, most pedig már áll – ez önmagában megérdemli a figyelmet, hiszen egy éves átfutással, tervezéssel együtt manapság ritkán készül el – pláne jó minőségben – lakóház. Aki építkezett már, valószínűleg tudja miről beszélek, aki pedig nem, hát annak most mondom. Szóval friss volt még ez a dolog, én pedig hozzáedződtem már a nyűgös történetekhez, ezért is lepett meg valamelyest, hogy itt nem bukott ki semmilyen óriási probléma, nem kerestek állandóan, SOS problémamegoldást kérve és nem dőlt kardjába sem az építtető, sem a kivitelező, egyszerűen csak készen lett a ház.

Favázas, faburkolatos házikó, hosszában mindkét irányban az oldalfalakat folytatva, amelyek kihagynak helyet a kötelezően előírt építési helyen álló fáknak. Kivágás helyett a ház igazodik hozzájuk. A megnyújtott falakon lapostető fekszik, alatta a ház egyik végében a terasz, itt a másik végén pedig az autóbeálló (saját fotó)

A viszonylag hamar (azért az építtető tudom, hogy még sokkal-sokkal hamarabb szerette volna, de ez érthető) sikeres végeredményre vezető titok – már ha használhatjuk ezt a fellengzős definíciót – több tényező együttállásában rejlett. Ezek közül az egyik, hogy könnyűszerkezetes házat úgy tűnik, kevesebb stresszel jár megépíteni. A másik és talán a legfontosabb, hogy itt nem egy hatalmas házról van szó, éppen ellenkezőleg: mondhatjuk úgy is, hogy az ezen a blogon megjelenő üzenetek és szakmai hitvallások egyfajta sűrítménye lett ez a ház. Ezt kicsit bővebben kifejtve: egyszerre fenntartható, szelíd, környezettudatos, tehát mondható, hogy „Égigérő” ház.

(Mielőtt kifejteném mindezt, egy kitérő gondolat: egyszer rájöttem, hogy a sikeres termékek mögött gyakran egyfajta fordított kampány áll. Magyarul, a sikerük egyik titka, hogy a marketing során éppen az ellenkezőjét állítják a termékről, mint ami az igazság. Ha kicsi, akkor azt mondják rá, hogy nagy, ha savanyú, akkor meg azt, hogy édes: legékesebb példa erre talán éppen greenwashing jelenség. Konkrét példát nem fogok most említeni, de valami ilyesmi módon „Égigérő” számomra egy-egy olyan ház is, ami szemléletében éppen, hogy földközeli és nincsen elszállva.)

Mindkét oldalon hely van hagyva a fáknak, nem kötöttünk kompromisszumot ebben a kérdésben. A burkolat hangulatában, anyagában és színében is szépen illeszkedik hozzájuk (saját fotók)

A kis kitérő után visszatérve a házra: fenntartható, mert kompakt méretű, kihasználja a tereket, kerüli a felesleges funkciókat és könnyen megépíthető, szerkezete pedig 100 százalékban megújuló anyagot (fát) használ. Szelíd, ráadásul annyira, hogy a designt is éppen ez az üzenet adja: az építés helyszínén álló fákat kivágás helyett a terv megőrzi, megtartja. A szituáció itt nem modoros, és nem erőltetett, ugyanis egyszerűen egy építési jogszabály miatt kellett volna kivágni őket, mert kötelező volt odatenni a házat, ahol állnak (helyi szabályozás által meghatározott előkerti építési határvonal miatt). A ház a fákat szimbolikusan befogadja azzal, hogy a meghosszabbított oldalfal kis fülkékkel kikerüli őket. Maga a lakórész pedig eleve hátrébb lett húzva, így a fák környezetébe csak a hozzáépített, fedett-nyitott autóbeálló került, ami jogilag már a ház részének számít – így a telepítési vonalnak is megfeleltünk – de nem fűtött tér, így nem jelentett különösebb problémát sem a fák körüli speciális forma kialakítása. És hát környezet-tudatos is annyiban a ház, hogy ökológiai lábnyoma az alapterületnek köszönhetően kicsi, telepítésével és alapozásával pedig nem bolygattuk meg a környezetet – nem kis mértékben az alkalmazott talajcsavaroknak köszönhetően.

Az épületben lévő lakás hasznos területe mindössze 75 m2, ebből a földszint 62. A kis méretek ellenére van itt előtér, tágas konyha-nappali, hálószoba, fürdő és kamra, ezen felül még lent egy gépészeti tér és kerti tároló, illetve fent a vendégszoba és egy dolgozógaléria. Leegyszerűsítve fogalmazhatunk úgy is, hogy két és fél szoba plusz nappalis ház, fedett terasszal és autóbeállóval. Igen, utóbbiakat leszámítva mindez 75 négyzetméter, mégsem kompromisszum egyik tér sem. Ami elsőre annak tűnhet, például a teljesen kihasznált tetőtér, az inkább funkcionális többlet, a teljeskörű hasznosítás példája. A kisebb méret pedig nemcsak gyorsabb kivitelezést, de mondanom sem kell, alacsonyabb bekerülési költséget is jelentett egy hagyományos házhoz képest. A magam részéről nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a projektben, amiről azt hiszem a későbbiekben még több szó fog esni, mint előképe, prototípusa egy új építészeti gondolkodásmódnak.

Nehéz telefonnal jó fotókat készíteni, de talán látható, hogy a nappalitér elég tágas lesz, odafent pedig minden kis térrész hasznosul majd a tetősík alatt (saját fotó)

Nem mellesleg a könnyűszerkezetes házakat gyártó kivitelezővel is egymásra találtunk annyira, hogy időközben több közös futó projektünk is van már – a minket megkereső ügyfeleknek egymást kölcsönösen beajánlva. Ez nekem is jó érzés, mert saját tapasztalataim alapján nem érzem utamnak a kivitelezői szerepet, tervezőként jobban működök. Ennek a háznak a története pedig biztató a jövőre nézve, remélhetőleg sok fog még épülni ezzel a szemlélettel, akár közös együttműködésben.

A szomszéd felől jobban lehet egyben látni, hogyan folytatódik az oldalfal a magastető alá rendezett lakótér két végén (saját fotó)

A publikációval és így a ház részletesebb megismerésével még várnunk kell az építtető kérésére, aki egyúttal az enteriőr megoldásokat is tervezi – ő azt szeretné, hogy csak akkor mutassuk be a házat, ha már minden kész, így most be kell érjük ennyivel. A magazintól mindenesetre már szóltak, hogy szeretnék bemutatni, így valószínű, hogy érdemes is lesz a megjelenésre várni, fotós barátomat ismerve, biztosan látványos lesz. Addig pedig adós vagyok még hasonló bemutatásával egy másik épületnek, a legutóbb mesélt két projekt megjelenése pedig már hamarosan várható, így nem maradunk téma nélkül itt az Égigérő Építész blogon: amint megjelennek, én is részletesen bemutatom őket.