Ősszel volt időm írni utoljára, annyi lett a feladat mostanában – egy saját tervezésű projekt menedzselését végeztem az elmúlt hónapokban, ami teljesen lekötötte minden figyelmem. Erről a projektről most csak annyit, hogy nagyon ígéretesen alakul, mesés helyre építünk két szép házat a Duna-kanyarban és nincsen már sok hátra belőle. Kívül a külső faburkolatok és a vakolás, belül a berendezések hiányoznak – sok kisebb dolog mellett – de előbb-utóbb csak készen lesz. Most éppen azon megy a gondolkodás, hogy ki mikor mit csináljon a még hátralévő feladatokból, próbálunk olyan leosztást találni, amivel minden érintett szereplő jól jár.
Nagyon jó embereket sikerült felkérnem erre a projektre, mindenki érti a dolgát és beleteszik azt a többlet figyelmet, amit a sok részletre bontott ház igényel és megérdemel. Nagyon hálás vagyok nekik érte (Munkaközi fotó: saját)
Ez a projekt annyira közel áll hozzám, hogy a tervezés és a menedzselés után még azt is felajánlottam, hogy a házunkhoz hasonlóan, két kézzel segítek a befejező munkálatokban, mivel ácsaink bejelentették, hogy más munkákra kell menniük és hirtelen úgy tűnt, sok feladatnak nem lesz gazdája. Ügyfeleim azonban meggyőzték őket, hogy maradjanak még, így nemes vállalásomra úgy tűnik nem lesz szükség. Pedig már kezdtem beleélni magam, hogy végre építhetek egy ideig a sok rajzolás helyett és lehet még egy olyan munkám, ami magán viseli kézjegyemet. Bárhogy is lesz, tavasszal már fogok tudni mutatni belőle többet is.
Tégla- és szerelt falak, sok üvegfelület jellemzik a Duna-kanyarra tájolt házat, amiről egyelőre hiányoznak a burkolatok (Munkaközi fotó: saját)
Bár ez a munka vitte el idén a legtöbb időmet, nemcsak erről szólt ez az igen mozgalmasra sikeredett 2022-es év. Épül-szépül végre egy, az Őrségbe korábban tervezett házam, és nagyon úgy néz ki, hogy igen jó kezekbe került, ami a kivitelezést illeti. Már szerkezetkész az épület, a tetőfedés is fent van és nagy örömömre lelkes a megbízóm, látva az elkészült tömegek és terek arányait és az (igen idilli) környezettel való viszonyukat. A tervek szerint ez az épület is elkészül a következő évben.
Sok munka és közös gondolkodás van ebben a házban is, az biztos, hogy én leszek az egyik legboldogabb, ha végre elkészül (Munkaközi fotó: saját)
Úgy volt, hogy már publikálható lesz mostanra egy budakalászi családi házam, amit tavaly rajzoltam és még ősszel el is kezdték építeni. Végül nem lett rá elég egy év, de tulajdonképpen csak azon múlott, hogy most nem tudok még róla szép fotókat mutatni, hogy nincsen még készen a konyha és a kert rendezése is hátra van. Sokat töprengtünk rajta és még több munka ment bele utána, így nagyon közel áll hozzám ez a ház és a megbízók is, akik már lakják az épületet.
Számos még a teendő de építész szemmel csupa apróság :) Megbízóim - talán mondhatom, barátaim - küzdelmes sztorin vannak túl, igazán megérdemlik a rájuk szabott új otthonukat (Fotó: saját)
Még tavaly előtti munkám volt egy borpanzió Dunaradványban, ami erre az évre többé-kevésbé el is készült. A Duna-parti telken álló, régebbi ház átalakításával és bővítésével kialakított egyedi hangulatú épületegyüttesnek a part felőli oldalán hiányoznak még részletei, de az utcai oldal és a belső terek már teljesen készen vannak. Megbízóm visszajelzése alapján szeretik a már birtokba vett és üzemelő házat. A publikációval viszont még szeretném megvárni, hogy a tervezett új kőtámfal is elkészüljön a parton, de már így is nagy örömet okozott ott járni. Ha valaki Párkányból tart Komárom felé a Duna túl oldalán, érdemes betérni a kis boltba egy palack kiváló borért és egy remek kávéért.
Ebből az irányból kész van a szelíd építészet jegyeit viselő borpanzió, a háttérben azonban látszik a Duna: onnan nézve még nem teljes a kép. Nagyon örültem megbízóim megtisztelő bizalmának, amit a saját kis házunk miatt kaptam tőlük (Fotó: saját)
Készültek aztán idén új tervek is, közöttük kettő már talán az új idők szelét hirdeti, ami a méreteiket illeti: egyik kisebb ugyanis mint a másik, 50 illetve 80 négyzetméter körüli hasznos alapterülettel. A nagyobbik építése már megkezdődött Siófokon, ennek tervezésénél érdekes eredményt hozott a szintén többkörös tervezés, ami miatt végül igen egyedi eszközhöz kellett folyamodni a telken álló fák megtartása érdekében :)
Én tényleg rajzoltam több változatot is erre a kis épületre, megbízómnak pedig az tetszett a legjobban, ami éppen olyan széles volt, mint a keskeny telken egymás mellett álló két fa – egy nyír és egy fenyő. A beépítési előírások miatt azonban a ház elejének a fák elé kellett érnie másfél méterrel - így ki kellett volna őket vágni alap esetben. De hát azért vagyok az Égigérő Építész hogy oldjam meg, így került végül egy fedett-nyitott autóbeálló a fák közé (Látványterv: Skandivisual)
Egy vendégház és egy étterem bővítéseként rajzolt új rendezvényterem is belefért terv szinten ebbe az évbe. Sajnos egyelőre úgy néz ki, ezek csak később valósulhatnak meg, nekik nem kedveztek az idén ránk köszöntött változások. Most éppen még az Őrségbe rajzolok egy szénatárolót, ami bár kicsi feladat, mégis érdekes számomra. Ezen a tájegységen a szénát ugyanis jellemzően a padláson és nem külön építményben tárolták ahogy megbízóm kéri, így nincs közvetlen előkép, amihez a tervezés során nyúlni lehetne. Ezért erősen foglalkoztat, hogy s mint legyen, hiszen lehet, hogy éppen ez lesz majd a későbbiek számára az előkép.
Ennyi volt és nem kevesebb: 2022 az Égigérő Építésznek minden eddiginél több munkát és – egyelőre munkaközi – eredményeket hozott. Így egyelőre elmaradt az évek óta várt „aratás”, az öt éve publikált házunk utáni, újabb elkészült épületek bemutatása. Ami késik, az nem múlik, most már igazán reménykedve nézek a következő év elébe, ami akár igazán jól is alakulhat. Kívánom mindenkinek, hogy így legyen!
