Legutóbbi bejegyzésemben a Pilisben elkészült három házat mutattam be, melyeket volt szerencsém tervezni (és a mai építészeti szakmagyakorlástól némileg eltérő módon többé-kevésbé építeni is). Azóta hallgattam, mert vártam, hogyan alakul egy, az Órségbe tervezett háztervem sorsa. Bár sok szál fut most egyszerre, erről szerettem volna leginkább beszámolni.
Legtöbb esetben ugyanis a lakóház tervezés úgy zajlik, hogy a megbízóktól kapott információk alapján megtervezem a házat, majd addig alakítjuk a tervet, amíg lelkesek nem lesznek. Utána bejelentjük és lehet építeni. Ennél az őrségi háznál azonban nem volt ennyire egyszerű a helyzet: az Őriszentpéter szomszédságában található település, Szalafő ugyanis örökségvédelemmel kiemelten érintett település, új épületet ide tervezni csak a vármegyei tervtanács előzetes hozzájárulásával lehet.
És bár a tervezésnél minden esetben igyekszem figyelni az adott helyszín építészeti hagyományaira is, majd erre szellemiségében hajazó, mégis kortárs házat rajzolni, sejthető volt, hogy az ehhez hasonló, nagyzolós megfogalmazások nem fogják a területért aggódó tervtanácsi zsűrit levenni a lábáról. Lehetett tudni, hogy a település hozzáállása a témán belül is híresen szigorú, igyekeznek már a helyi szabályozással elejét venni mindenféle "gyüttment" próbálkozásnak.
Azt gondolnánk, hogy egy védett településképű településen egységes az építészeti hagyomány, de a kalabukos boronaházak, lábas pajták, kástuk és kódisállásos-vakolathímes házak teljesen eltérő megjelenésűek voltak. Más funkciókat is láttak el, mint amiket egy mai család természetes módon igényel. A megépítésre javasolt terv tehát egyiket sem másolja, utalásokat azonban tartalmaz a régi előképekre (saját kép)
Szalafőre költöző Megbízóim azért kerestek meg erre a feladatra, mert azt gondolták, képes leszek áthidalni az elképzeléseik és a helyi elvárások közötti távolságot. Őszintén elmondták, hogy nem lesz egyszerű a folyamat és kérdezték, hogy vállalom-e. Igent mondtam, mert nagyon érdekelt, hogy mit fogok tanulni ebből a lehetőségből.
Teljesen más ugyanis rajzolni egy házikót a Pilisbe vagy az Őrségbe, ahogy nemrég egyik barátom is mondta nekem: oké, hogy rajzolok egy rám jellemző stílusú házat, de nem szabad, hogy minden legyen, hol fog állni. A téma persze erősen és régóta foglalkoztat engem - talán épp a helyhez kötés érdekel a legjobban - így nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a folyamat, ahol a helyi illetőségű, illetve országos szakmai szervezetektől delegált kollégákat kell meggyőzni arról, hogy milyen egy igazából Szalafőre való mai épület. A téma jelentőségét érzékelteti talán az is, hogy ezen a településen áll az őrségi épületeket őrző híres Pityerszeri Skanzen is.
Előre került az autóbeálló és a nyári konyha - ez a két funkció van a lakó épületszárnyra merőlegesen telepített, faburkolatos épülettömegben. A gyalog érkezőt tornác fogadja, ami bevezet a körben üvegezett előtérbe (saját kép)
A helyi szabályozásban elmerülve hamar szembesültem vele, hogy akik írták, semmit nem szerettek volna a véletlenre bízni. Az ide tervezett épület ilyen széles, ilyen magas, ilyen hosszú, a tető ekkora hajlásszögű, az alkalmazható egy-két homlokzati anyag színe ilyen meg ilyen. Bár kifejezetten szeretek kompakt házakat rajzolni, a megbízóimtól kapott tervezési programmal egybevetve a fentieket, hamar kiderült, hogy sehogyan nem lesz ez jó, a fenti számok között egy háromgyerekes család mai igényeit nehéz lesz kielégíteni.
Nem volt mit tenni azonban, megpróbáltam belegyömöszölni a szigorú keretek közé, amit lehetett. Bevallom, a kedvem elment a feladattól közben, mert a szabályozás csak nagyon kicsit engedett rajzolni, az igények pedig egyszerűen túl nagyok voltak ehhez: így került a tervtanács elé az első terv. A lehetőségeken belül maradva, arányaiban alacsony és hosszúkás épületegyüttes jött lére, amelynek a belső funkcionális elrendezése sem volt egészen tiszta. Nem volt jó érzés ilyen tervet prezentálni. A tervtanácson derült ki aztán, hogy a helyi szabályozásban előírt keretszámok éppen nem érvényesek, új szabályozás készül és addig ezeket már nem kell figyelembe venni.
A kevesebb néha több, szokták mondani, A telek belseje felé néző homlokzat egyszerű tagolásokat használ, ezzel sikerült a tervtanácsot is meggyőzni. A tetőtér is részben beépített, az oromfalak nyitható nyílászárókat kaptak, amelyek előtt az árnyékolást biztosítja a felszerelt lécstruktúra (saját kép)
Megbízóimmal a már hónapok óta tartó tervezési folyamat alatt bennünk gyűlő elképzeléseknek adott terepet a második terv, amivel – felszabadulva a kötöttségek alól – némiképp átestünk a ló túloldalára. Persze ezt akkor nem tudtuk, egyszerűen csak megrajzoltam nekik azt a házat, amit szerettek volna és beadtuk, lesz, ami lesz. A tervtanácson elismerték, hogy nem rossz ház, a funkcionalitásra koncentráló arányokat és az alkalmazott eszközöket azonban tájidegennek találták, így harmadszorra is neki lehetett futni a feladatnak, már komolyabb tapasztalatok birtokában.
Ekkor született meg az a ház, ami végül csak a negyedik tervtanácsi alkalommal ment át, igaz akkor már kikötés nélkül és egyhangúlag javasolták megépítésre. Előtte azonban még egyszer visszaküldték a tervet, hogy legyen lehetőség még jobban megérlelni. Pár válaszfal ekkor került a végleges helyére és a külső anyaghasználat is változott még kicsit, és ekkor lett csak meg az eredmény. Három a magyar igazság és egy a ráadás, szól a mondás, és valóban kell ebben legyen valami.
Itt jól látszik a két épülettömeg, amiket az üvegezett előtér és egy kis fedett terasz választ el egymástól. A jobb oldali faburkolat síneken eltolható, úgy lehet autóval beállni. A nyári konyha a terasz felé nyitott, ide a nappaliból is ki lehet lépni. A homlokzaton a nyílások pozíciója tradicionálisnak mondható, a méretük azonban nagyobb, a tető alatt körbefutó fa ereszburkolattal egybe is ér. A tetőre kompromisszumként helyi bontott cserép kerül (saját kép)
Nagyon érdekes volt átélni ezt háromnegyed évre nyúló folyamatot, nem kevés munkaóra, véleménycsere és útkeresés volt benne. A tervtanácsi struktúra (és egy átgondolt helyi szabályozás) segíthet a szélsőségek elkerülésében - nekem összességében megnyugtatónak és hatékonynak bizonyult ez a keretrendszer. Odébb van még, hogy ez a ház elkészüljön - sok múlik majd a kiviteli terveken is, amelynek az elkészítése még szintén előttünk áll - de ez klasszikusan olyan épület, ami elkészülve és a helyén állva mutat igazán - már nagyon várom.
