Szinte nincsen olyan háztervezési folyamat, ahol ne merülne fel, hogy szeretnének sok fát. Beltérben ez nem okoz problémát, annál összetettebb a kérdés kültérben. Számomra kiemelt jelentőségű ez a téma, mivel visszatérő elem a terveimen a fa. Számos termék ígéri, hogy megoldja ezt a problémát, a valóság azonban minden esetben az, hogy pár évente meg kell újítani a homlokzatokat. (A fát utánzó, vagy a fa tulajdonságait mesterséges eljárással megváltoztató termékekkel ebben a bejegyzésben nem foglalkozom, róluk egyszer külön fogok írni, most maradjunk az igazi fánál.) 

Napjaink egyszeri háztulajdonosát azonban nem olyan fából faragták, hogy folyton ezzel foglalkozzon. Mindenki, de szó szerint mindenki olyan házat szeretne, ami egyszer elkészül és soha többet nem kell hozzányúlni. Sejthetik, hogy erre a kevésbé életszerű vágyra nehéz életszerű válaszokat adni, így a végeredmény gyakran az lesz, hogy köszönjük, akkor inkább nem kérjük, elengedjük ezt a fa dolgot. (Sokan szerencsére nem adják fel.)

Saját házunknál a gondolat az volt, hogy hagyjuk az anyagot kezelés nélkül, mint a régi házaknál is tették. Kezdetben ilyen szép, világos a felület, később azonban beszürkül, ezt már sokan nem szeretik. Mikor Bécsben tanultam, ott hallottam erről a divatról, hogy nem tesznek fel semmit a fára, mert úgyis csak lejön róla (Kép: Bujnovszky Tamás)

Pár évvel ezelőtt tűnt fel hazánkban is az új trend, az égetett fa alkalmazása. A Japánból elterjedt módszer lényege, hogy beépítés előtt megégetik a fa felületét, így a kártevők azt messze elkerülik, mert azt hiszik, halott az anyag. A kormos kéreg alatt persze ott van az eredeti fa, nincsen semmi baja, de a külvilággal nem érintkezik, így élettartama sokszorosa lesz a nem égetettnek. 

A budai agglomerációban készül ez az épület, itt éppen a tetősíkra kerültek fel az égetett pallók. A vízelvezetés alattuk történik, az ő szerepük a dizájnon túl az árnyékolás lesz.

A készítés módja eltérő lehet, hallottam, olvastam már több változatot is. Van aki csak egyszer éget és utána rögtön olajozza az anyagot, de az égetés utáni első felületet gyakran eltávolítják (csiszolással, gyalulással, dörzsöléssel) majd jöhet az újbóli égetés, ha igazán sötét felületet szeretnénk. A záró mozzanat az olajozás, Japánban ezt tung olajjal végzik, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy más olaj ne jöhetne szóba. Az alábbiakban saját tervezésű házak építésénél alkalmazott fakezelési technikákat mutatok be, kiemelten kezelve az égetés kérdését. A házakon minden esetben egyszerű fatelepi építőfa látható, különféle eljárásokkal. (A képek saját készítésűek.)

Ez is égetett fa, de teljesen máshogy néz ki, mint az előző. Itt az először égetett felületet géppel visszadörzsölték, utána leolajozták. Ezzel a módszerrel szépen ki lehet hangsúlyozni az erezetet, az anyag azonban teljesen más megjelenést kap és az egybefüggő koromréteg hiánya miatt kevésbé lesz tartós, mint egy többszöri, mélyebb égetésnél.

Itt a teljesen feketére égetett felület találkozik a csak olajozottal. A feketén is rajta van a két réteg tung olaj. 

Nem minden projektnél az égetés a megoldás: ennél a házamnál egy skandináv gyártású, kültérre fejlesztett, pigmentált olajjal kezeltük a felületeket, mert jobban passzolt az épület dizájnhoz. 

Nem tudtam kijárni erre az építkezésre, így nem tudom pontosan mit használtak, de ránézésre nincsen semmi trükk. Valószínűleg színtelen olaj vagy lazúr védi a panorámás teraszt határoló oszlopsort. Mivel a Duna-parton áll a ház, érdemes lesz pár év múlva ránézni, hogyan érik be a felület.

Így néz ki az égetett és visszadörzsölt felület nagyban. Sajátos színe miatt van ahova illik ez a megoldás és van, ahova nem ez a befutó. Itt egyszerű lucfenyőről beszélünk, más fajtának más lesz az árnyalata, ha égetés után visszadörzsöljük.

Ennél a háznál nem visszadörzsölték, hanem legyalulták az első égetett réteget, majd újra megégették. A jobb oldali deszka éppen egyszer van megégetve, a többi pedig a gyalult állapot.

Ez a kép mutatja, hogy ha nem égetik meg rendesen, nem lesz tetszetős az eredmény. A felvételen ugyanazzal az eljárással készült égetett anyag látható, de nem ugyanaz az ember végezte a pörzsölést. Az egyiknek sietős volt a dolog, túl akart lenni rajta, a másik türelmesen, lassan végezte a feladatot. Ezek miatt az eltérések miatt újra kell égetni a felületeket, hogy egységesek legyenek.

Bármilyen meglepő, ez ugyanannak a háznak a részlete, ahol az előző kép is készült. Szerencsére a türelmes ember égette a nagyobb mennyiséget, a natúr felületeket pedig a tulajdonosok olajozták.

Elsőre ellentmondásnak tűnhet, de minél jobban meg van égetve az anyag, annál tartósabb lesz. Többszöri égetéssel és több réteg olajozással lehet elérni a legjobb eredményt. A vastagabb kormos réteg jobban képes megvédeni az alatta lévő anyagot, de ha nincs rendesen olajozva, akkor lemossa az eső. Ezért gyakori megoldás az első égetett réteg eltávolítása, az újbóli égetés és a több rétegben történő olajozás. Igazán feketeöves faégetők számára a kétszeri visszacsiszolás és összesen háromszori égetés is szóba jöhet, hogy teljesen biztosra menjenek. 

Nem véletlen, hogy az égetett felületek nem terjedtek el még robbanásszerűen, hiszen jelentős a munkaigénye a felületek előállításának, és persze a fától sem feltétlenül ezt az esztétikát várja az ember. Élelmes cégek már ráálltak a témára, így akár készen is vehetünk ilyen anyagot, de meg is kérik az árát. Összefoglalva elmondható, hogy aki a kisebb ellenállás irányába megy, annak nem érdemes ebben az irányban keresgélni. Sok munkával (vagy sok pénzzel) lehet tartós és foglalkozásmentes felületet előállítani fából, vagy marad a pár évente visszatérő kezelés - nem véletlenül terjednek a natúron hagyott anyagok, hiszen így jelentős élőmunka megspórolható. 

Aktuális pillanatkép a házunkról. Az erős kiülésű eresz és a pultról felpattanó víz miatt a homlokzat nem egységesen érik, ezért vissza kellett csiszolnom, hogy a szürke részeket eltávolítsam. A saroktól jobbra eső homlokzattal tehát visszatérően foglalkoznom kell, a bal oldalival viszont sosem, mert teljesen tető alatt van. Az alsó sarok kis szürke részlete mutatja, hogy milyen volt a másik oldal eresztől távolabbi része csiszolás előtt. 

Natúr felületeknél fontos, hogy a homlokzatokat egységesen tegyük ki az időjárásnak. Egy egységesen érett homlokzat akár az átgondolt dizájn része is lehet. Az ilyen felületek fölé vagy nagy kinyúlású ereszt teszünk, vagy egyáltalán nem teszünk - az a lényeg, hogy mindenhol ugyanúgy érje vagy ne érje az eső, nem úgy, mint nálunk. Még jobb azonban, ha képesek vagyunk lemenni alfába, mint a Távol-Keleten - szerintük ugyanis megfelelő égetéssel akár száz évet is kibíró fa anyagot kaphatunk.

2009-ben terveztem tornyot egy régi kis házra, hogy kápolna legyen belőle. Olajozott vörösfenyőt tettünk rá és igen meredek lejtésű a tető, joggal bíztunk tehát benne, hogy hosszú élete lesz. Az épület azonban egy arborétumban áll, árnyékos, párás a környezet, és így néz ki most a torony északi oldala 14 év után. Ha égetve lett volna, nem telepedett volna meg rajta semmi - ez attól függetlenül igaz, hogy milyen a fának a fajtája, amit megégettünk.