A házunkon teljesen natúr faburkolat van, ennek minden előnyével és hátrányával. Előny, mert amit nem kenünk rá a kültéri fára, az nem is jöhet le róla - ami sokszor igencsak csúnya látvány tud lenni. A natúr anyag ráadásul éppen annyira szép és őszinte, mint volt a régi parasztházakon, ahol hosszú idő alatt szinte feketére öregedtek a falakban, kültéri padlókban használt fagerendák. A régi parasztházakat ugyanúgy önerőből, saját kezükkel építették, ahogy a mi házunk is készült, a natúr fa használata is erősíti a párhuzamot, két eltérés azonban biztosan van. Az egyik, hogy AZ a faanyag nem EZ a faanyag: azok évszázados erdőkből, megfelelő időben kitermelt, magas gyantatartalmú anyagok voltak, ezek meg ilyen erdőnek mondott, épphogy már kivágható telepítésekből származó, gyantát alig tartalmazó anyagok, amiket pár év alatt megesz az őket érő idő. A másik eltérés, hogy azokat a régi házakat építésük után valószínűleg nem övezte akkora figyelem, mint a mienket, ami az elnyert díjak miatt rengeteg felületen megjelent. A fokozott figyelemért azóta is nagyon hálás vagyok, de azért jól jött, amikor kicsit lecsengett a dolog, és az állandó készenlét helyett végre a munkámra koncentrálhattam. Nemrég azonban megint érkezett egy neves magazintól megkeresés, hogy akkor jönnének fotózni...

Kép a frissen elkészült ház bejáratáról. Az utcai homlokzat az alsó részen már ekkor elkezdett szürkülni (Fotó: Bujnovszky Tamás)

Sajnos ezúttal nem mondhattam mást, minthogy várni kell. Szabadidőmben épülget a kert, nem igazán szép a frissen telepített fű, most készül az alsó szint, szóval átmeneti állapotok vannak. Azt már külön nem emeltem ki, hogy hát, hogy is mondjam, közben a ház sem pont úgy néz ki, mint amit csak úgy lefotóznak, aztán mindjárt jól mutat az újságban a többi épület között. A homlokzatra tett faanyag ugyanis elkezdett beszürkülni. Ez persze önmagában nem lenne baj, én például kifejezetten szépnek látok egy egységesen, természetesen beszürkült faházat. Hárdkór építész-szemmel még a foltosra szürkült fafelületek is szépek, istenem, hát ilyen az, ha múlik az idő... Csak hát nekem nincsen ilyen szemem, vagy nem tudom, a lényeg, hogy engem zavar és óhajtanám vissza az egységes, friss faanyag látványát. Különösen az utcafronton kezdett igazán csúnya lenni a felület, mert két hatás érte egyszerre az alsó sávot: itt már nem védte esőtől a kinyúló tető, közben pedig alulról kapta a csurgóeresz miatt felcsapó saras vizet rendesen.

Míg a baloldali homlokzat egységesen szürkül, mert nincsen felette eresz, az utcafronti oldalon problémát okozott a csurgóeresz léte és a szivárgó hiánya (Saját fotó)

Tudom, nagyon ciki, miért nem készült rögtön szivárgó kavicsréteg a homlokzat előtt és egyáltalán, miért raktam ereszt, tudhattam volna, hogy így nem lesz egységes a szürkülés. Az ereszre van mentségem: az eredeti épületen, amit hosszában megbővítettem eleve volt, a régi és az új rész között pedig éppen az ereszburkolattal alakítottam ki a rendezett kapcsolatot. A kavics hiányára prózaibb volt az ok: a miénk, mint oly sok másik, szintén olyan építkezés, amire sosincs igazán pénz és idő, egyszerűen nem jutottam el időben eddig a feladatig. A kritika ettől függetlenül jogos, a felmerült problémára viszont kellett a megoldás.

Ebben a vödör "sár"-ban volt minden reményem... (saját fotó)

A szürkült felület kapcsán jutottam el egy újabb ismerethez, ezért írhatok most a házilag készült, forró hamulúg jótékony hatásairól. A homlokzati probléma nem új keletű nálunk, a csúnya szürkülés elég hamar jelentkezett, így korán megoldás után kellett nézni. Valamit egyszer hallottam fél füllel arról, hogy régen hamuból főztek lúgot és azzal vissza lehet tisztítani a beszürkült fát, hát utánanéztem a neten, ahol találtam végül annyi információt, hogy megpróbáljam én is. Nem bonyolult a dolog, bár nem egy tiszta munka: egy rész fahamuhoz adni kell három rész vizet, megfőzni, leszűrni és a forró, koszos kinézetű, lúgos vízzel lesikálni a szürkeséget a fafelületről.

Munka közben...

Elég szkeptikus voltam, a főzet is inkább hasonlított sárhoz, mint bármi máshoz, de aztán nekiláttam és többé-kevésbé tényleg működött a dolog. Azon túl, hogy elég fárasztó, csapatban jobb lehet csinálni, mert a lúggal és dörzskefével fellazított réteget érdemes vízzel egyből lemosni az anyagról. A felhasznált hamu sem mindegy, minél jobb minőségű faanyagból származik, a lúgos hatás is annál erősebb lesz.

... és után. Frissen egész meggyőző volt, aztán ahogy megszáradt, már nem volt ennyire szép

Ilyen lett száradás után. Látszik a dolog, de azért nem olyan feltűnő, mint előtte volt. (Kornél kutyát mondjuk biztosan nem zavarja.) Nem mentem rá még egyszer, de valószínűleg még segített volna rajta

Házi hamulúg helyett lehet venni persze speciális, szürkeségeltávolító termékeket, a lényeg azonban ott is a lúgos hatás és a vízzel való lemosás lesz. Ami a házunk mostani állapotát illeti, a szürkülés probléma ismét jelen van és nemcsak ezen az oldalon, de a kert felől nézve is zavaró. Az újságban való megjelenésről azért nem mondtam le, már kitaláltam, mi lesz a megoldás, hogy szépek legyünk újra... Tavasszal elmesélem majd, hogy sikerült.