Nem igazán jártam még a házunkon kívül olyan otthonos helyen, mint ezen a hétvégén. Ha elmegyünk pihenni a családdal valahova, nekem kiemelt jelentősége van az épített környezetnek, ebből a szempontból elég finnyás vagyok. Ne értsen félre senki, nem a pucc számít, sőt, éppen, hogy nem az. Sokkal inkább, hogy érezzem a helyen, ahol vagyunk, hogy valamikori létrehozója képes volt gondolkozni, környezetébe illően szépet, jót csinálni. Elvileg nincsen magasan a léc - ha ez az érzet megvan, nekem teljesen mindegy, hogy mekkora az épület vagy hogy hol van, mégis nagyon ritkán vagyok elégedett.
Teljesen más volt azonban a mostani hétvége. Bár épített környezetről szinte alig lehetett beszélni a korszerűsített, egykori Erdért faházban, a benne létrehozott szálláshely egyedi enteriőre, ezer millió figyelmessége, apró-cseprő kedvessége és adni akarása teljesen képes volt elterelni a figyelmemet erről. Eszembe jutott a régi mondás, hogy nincsen rossz ház, csak kevés és alacsony fa körülötte – itt azonban nem kívülről takarta a házat a buja növényzet, hanem belülről lényegítette át az alkotói figyelem, felülírva minden mást.
(lécekből készült térelválasztó, ck-lap pult és falburkolat, utóbbi festése Eszter saját keze munkája (Fotó: Sámson Réka Simples Studio)
Ezen a ponton kénytelen vagyok szólni, hogy a soraim közül kicsendülő óda Greenster néven futó feleségem munkájáról fog zengeni. Mentségemre legyen szólva, ezzel a blogbejegyzéssel saját rádöbbenésemet is akarom valahogy kiírni magamból, mert egyáltalán nem számítottam arra, ami ezen a hétvégén a csókakői kis szálláshelyen fogadott.
Párom elmúlt három évét kívülről (értsd: a család számára is) markánsan érzékelhető intenzitással kísérte végig ez a projekt. Lehetetlen pillanatban megszólaló telefonok, éjszakába nyúló beszélgetések a megrendelővel, végtelen internetes kutatások valami apróság után: én egyszeri építészként nem igazán tudtam mit kezdeni a dologgal, nem értettem, mire ez a felhajtás - mégis csak egy régi faházról van szó ugyebár.
Kívülről fekete svéd festést kapott, belülről pedig (kivételesen) a hőszigetelést - ezeknél a házaknál a bentre tett szigetelés is jó megoldás, mert falról tulajdonképpen nem beszélhetünk (Fotó: Sámson Réka Simples Studio)
Emlékszem, elvitt magával anno, hogy megnézzem a kis házat, kérdezték a véleményemet, mondtam is, hogy én biztosan elbontanám, mert műszaki szempontból itt nem igazán van miről beszélni. De ha mégis költeni akarnak rá, hát úgy tegyék, hogy a mögötte lévő épített kis kőfalas pincerészt a faház későbbi esetleges cseréje ne bántsa majd. Ha már ott voltam, rajzoltam egy skiccet (utálok csak egy skiccet rajzolni amúgy, de hát mit mondjon az ember a saját feleségének), hogy mit meg hogyan, aztán a magam részéről elfelejtettem az egészet.
Nem szeretem a házon belüli reklámot, gyakorlatilag teljesen hiteltelen a dolog, három szempontot azonban mégis szeretnék kiemelni, miért is volt olyan nagyszerű számomra ez az enteriőr. Az első, a tökéletes mértéktartás, a lehető legolcsóbb megoldások sorolása, ami már a házunknál is nagyon bevált nekünk, itt azonban megmutatta, hogy mindez maximális figyelemmel és odaadással párosulva egészen kimagasló esztétikát és végtelen lehetőséget rejt magában.
A fürdőben is ck-lap a falon, Eszter festésével. A padlón lévő, kidobott szőnyeget Ferenc Rita Nature in Home újította fel és készítette a leeső részekből az egyedi lámpát - hol kapunk manapság ilyen szintű figyelmet? (Fotó: Sámson Réka Simples Studio)
A másik, a mögötte lévő, fenntartható filozófiából fakadó hozzáállás, ami egyszerűen áthatott mindent. Mondanám, hogy egyszeri és megismételhetetlen sok kis bájos történet összessége, ami alkotja ezt a teret, de páromat ismerve ezt nem lehet kijelenteni, sőt valószínűleg (és remélhetőleg) még sokszor meg fogja ezt ismételni. Minden egyes darab külön kis sztori, és szinte semmi nem a pénzen múlt, nagyon tanulságos volt ezt a hatást újra megtapasztalni.
Nemcsak megunhatatlan DIY hozzáállás és mindenre kiterjedő újrahasznosítás jellemzi a projektet, bekerült több hazai tervezésű designbútor is, pl. a kötőelemek nélkül összerakható étkezőt a Fészek Részek tervezi és gyártja (Fotó: Sámson Réka Simples Studio)
A harmadik, a szakszerű téralakítás és az ezzel párosuló, teljesen váratlan részmegoldások között kialakuló megunhatatlan párbeszéd és az ebből fakadó izgalmas esztétika, ami számomra teljesen újszerű volt és nem győztem lubickolni benne.
A ráadás pedig személyes jellegű: valóban és szó szerint otthon éreztem magam, de ez már tényleg elválaszthatatlan a közöttünk lévő viszonytól. Pedig a Lámpás (ez a szálláshely fedőneve) más, mint a házunk, ami belőlem fakadóan sokkal szálkásabb, nyersebb, és hát sokkal kevésbé ad teret ennek az enteriőrből áradó, végtelenül kényeztető kedvességnek, amiben ezen a hétvégén részem volt. Párom bevallása szerint nagyszerű alkotótársra lelt megbízójában, akivel megtalálták a közös hangot és igazi barátnők is lettek – nagyon jó, hogy vannak még ilyen sztorik.
Ez a kis faház megmenekült a pusztulástól és részese lehetett valami sokkal többnek. Ha ember lenne, azt mondanám, elképesztő szerencséje volt (Fotó: Sámson Réka Simples Studio)
