Ezen a blogon a jövő (és kicsit talán már a jelen is) fenntartható lakóházainak jellemzőit próbálom bemutatni, körüljárni ezt a témát. Meggyőződésem, hogy a nagy eredményeket kis lépésekkel lehet elérni, és így van bizony ez a lakóház-építészet esetén is. Ha fenntartható módon szeretnénk élni, egyáltalán nem mindegy, milyen házat építünk. Fontos a választott technológia, de még fontosabb, hogy mekkorát szeretnénk építeni. Ezeket a témákat körüljártam már korábban, van azonban egy további kapcsolódó szempont, amit érdemes ismerni, ez pedig nem más, mint a „szelíd” építészet kérdése.
Szelíd terepre illesztés. A kert szintkülönbségére letámasztásként akár egy hat négyzetméteres kerti tárolóhelyiség is válasz lehet, ami a kép jobb alsó sarkában látható. Fotó: Bujnovszky Tamás
Mit jelent ez a fogalom? Ahhoz, hogy ezt megértsük, először érdemes tisztán látni, mi is az az építészet. Az építészet alkotó tevékenység, melynek következményeként építmények jönnek létre – ennek az alkotási folyamatnak azonban lényegi részét képezi a közelebbi-távolabbi környezeti adottságok elemzése és figyelembevétele. Azok az „építészeti” művek, melyek nincsenek tekintettel a környezetükre, magazinba még jók lehetnek (itt terjedelmi okokból a művet általában önmagában, kontextus nélkül mutatják be), az építészet lényegét azonban nem igazán érintik. Ha valóban építészetet szeretnénk csinálni, a környezeti elemzés során szükséges figyelembe venni a természeti, táji és az épített környezetet is – jobb esetben ehhez társul még a történeti kontextus vizsgálata is (ami viszont már műveltséget feltételez).
Sajnos nagyon sok esetben az építészeti tevékenység során nem, vagy csak részben vesszük figyelembe a fentieket. Gyakori eset az is, hogy bár figyelembe veszi ezeket az alkotó, de a vizsgálata eredményeivel kimondottan szembe megy az alkotói folyamat döntései során, például szándékosan oda nem illő házat tervez ilyen-olyan, számára fontosnak tűnő okokból.
A szelíd építészet ehhez képest kifejezetten megvizsgálja, majd megérti, végül elfogadja a tervezési helyszín környezetének adottságait. Az alkotói folyamat során létrejövő házat tehát beilleszti az őt körülvevő szövetbe. A szelíd építészet eredménye szinte „láthatatlan”, annyira természetes és magától értetődő lesz, ahogy az újonnan létrejövő épület a helyére kerül. Az ilyen épületek kiegészítik a környezetüket, nem szembe mennek vele, szerepük úgy is felfogható, hogy kitöltenek egy hiányt.
De hogy jön ez a téma a fenntarthatóság témaköréhez? Magától értetődően: fenntartható épület ugyanis csak „szelíd” lehet, tehát semmilyen értelemben nem rombolhatja a környezetét létrejötte során. És itt nem csak a kertet letaroló, az eredeti terepviszonyokat teljesen átalakító földmunkákra gondolok, amelyekkel sokan kezdik az építkezést. Nem is csak a szükségleteinket jócskán meghaladó méretű, felesleges dizájnelemekkel és kiegészítőkkel telezsúfolt, reprezentatívnak szánt házakra. A terepre illesztés és az átgondolt méretezés a szelíd építészet lényegi elemei, de eszmei szempontból talán még fontosabb, ha a terep adottságaihoz vagy a valódi igényeinkhez hasonlóan fel tudjuk ismerni és figyelembe tudjuk venni környezetünk már meglévő épített értékeit is. Tágabb összefüggésben ide tartozik még az is, ha megismerjük és megértjük építészeti hagyományainkat és tudunk tanulni belőle egy 21. századi tervezési munka során is.
