Legutóbbi írásomban azt kerestem, mi lehet az az építési technológia, ami hosszabb távon és sokak számára adhat majd megnyugtató választ a fenntartható építészet kérdésére. Van azonban egy szempont, ami talán még a felhasznált anyagoknál és szerkezeteknél is jobban meghatározza, mennyire lesz környezettudatos a házunk. Ez pedig nem más, mint a méret kérdése: értelemszerűen minél kisebbet építünk, annál kevésbé terheljük a környezetünket (nagyszerű hír, hogy egyben a pénztárcánkat is). De azért ez kényes kérdés, hogyan lehet a tervezés során ésszerű méretek között tartani a házat úgy, hogy mégse kompromisszumnak tűnjön a végeredmény? Gyakorló építészként megpróbálok pár egyszerű megoldást felvázolni, aminek ismeretében könnyebben tudunk majd együttműködni a tervező építésszel.
Amikor az építész házat tervez, sok előírást kell figyelembe vennie, miközben megbízója igényeit is szem előtt kell tartsa. Az egyes helyiségek minimális előírt méreteit a sokszor módosított 253/1997. törvény, az úgynevezett OTÉK tartalmazza. Ebben többek között szerepel, hogy a lakószoba minimális alapterülete nyolc négyzetméter kell legyen, és lakásonként szükséges egy, legalább 16 négyzetméteres helyiség kialakítása, ahol sem konyha, sem étkező nem lehet. Ez azt jelenti, hogy ha úgynevezett amerikai-konyhás nappalit szeretnénk, akkor ebből a nappali rész lesz ez a bizonyos 16 négyzetméter.
80 négyzetméteren sok minden elférhet, jó példa erre a házunk. Ennyi a jobb oldali, bővített rész alapterülete a kiegészítő funkciókkal (terasz, autóbeálló, hobbiműhely), de ennyi összesen a házon belül a lakásunk mérete is négyünk számára. Ekkora méret két kis gyerekkel elegendő tud lenni, a későbbi igényekre a tetőtér elő van készítve a beépítéshez. (Fotó: Bujnovszky Tamás)
Családi ház tervezésénél persze nem feltétlenül érdemes a fenti adatokat ennyire megközelítenünk, ezek tényleg a szükséges minimumot jelentik, és eddig leginkább társasházi kis lakások tervezésénél kellett őket figyelembe venni. Meglátásom szerint mindemellett várható egy új jelenség felbukkanása is, ami miatt fontosak lehetnek még ezek az előírások: a jellemzően városi életformához alakított életterek előbb-utóbb meg fognak jelenni az agglomerációs és vidéki területeken is. A home office felértékelődésével együtt jár az is, hogy a munkavégzés, egyben otthonunk helyét szabadabban fogjuk tudni megválasztani. Akik számára eddig a munkahelyükhöz közelebbi, akár kisméretű városi lakás jelentette az egyetlen elérhető megoldást, de munkájuk jellege és a várhatóan változó munkahelyi elvárások lehetővé teszik, várhatóan el fognak gondolkozni azon, hogy elcseréljék lakásukat egy olyan kisebb házra, amihez tartozik saját kert és a környezete szabadtéri programlehetőségeket kínál. Hogy ez mennyire lesz tömeges jelenség, ma még nehéz megmondani, lehet, hogy marginális lesz, de az is lehet, hogy minél előbbre tekintünk időben, annál inkább általánossá fog válni.
Összevont funkciók
A fenti adatok szem előtt tartásával kezdhetünk tehát leendő otthonunk kialakításán gondolkozni. Kezdjük mindjárt a leginkább helyiséges konyha-nappali funkcióval és ehhez kapcsolódóan az első állítással: az összevont funkciók általában kisebb alapterületen oldhatóak meg, mint ha külön helyiségbe tesszük őket. Ez azt is jelenti, hogy például egy egybevont, konyha-étkező-nappali kisebb lehet, mintha külön van a konyha, vagy akár az étkező is. A főzéssel együtt járó szagok persze sokakat zavarnak, mindenkinek más a prioritás. A személyes szempontok miatt minden tervezési program más és más lesz: van, akinek egybevonhatók egyes funkciók, van, akinek nem, ezt mindig mérlegelni kell. Ezt szem előtt tartva, nézzük meg, mi jöhet még szóba, ha összevonásról van szó?
Össze lehet vonni például a hálószoba és a dolgozó funkciót, ha más szempont ezt nem zárja ki. Az egyik éjjeli, a másik nappali igény, és közös bennük, hogy nyugalomra van hozzájuk szükség. Hasonlóan praktikus megoldás lehet, ha a fürdőszoba egy megfelelően rendben tartható részén kerül kialakításra a mosókonyha funkció, esetleg a tisztítószerek és eszközök számára is helyet találunk itt. Nagyobb tervezési programok esetén el lehet gondolkozni azon is, hogy a hobbi célú helyiségeket és a tárolásra szolgáló helyiségeket valamilyen formában összevonjuk.
Gyakorlott tervezőt feltételez, és mindenképpen szélsőséges, egészen kis alapterületek esetén számításba vehető megoldás, ha az egyes funkciók használatához szükséges kiegészítő alapterületre rászervezünk – lehetőleg alkalmi jellegű – közlekedősávokat is.
A házunkban lévő konyha és étkező tér látható a képen, a nappali felől nézve. A helyiség mindössze négy méter széles, a konyha faltól-falig ér. Szélsőséges alapterület-csökkentő megoldásnak számít, hogy a pult előtti sáv egyben közlekedő is a teraszajtó felé. (Fotó: Bujnovszky Tamás)
Alapterületet csökkent, amit elhagyunk
Alapterületet takaríthatunk meg azzal is, ha olyan házat építünk, aminek a fenntartásához nincsen szükség nagy helyigényű gépészeti berendezésekre. (Ez messzire vezető téma, később még fogok vele foglalkozni.) Ha el tudjuk hagyni a külön gépészeti helyiséget, ezek a berendezések megtalálhatják a helyüket olyan pontokon, ahol látványuk kevésbé zavaró: például tárolóhelyiségben, vagy garázsban, ha azt is építünk. Ha már a tárolóhelyeknél tartunk, fontos látni, hogy aki kisebb helyen lakik, jellemzően könnyebben tud rendet is tartani maga körül. Minél több, potenciális tároló helyünk van, annál inkább várható, hogy ezekben fel fog gyűlni, amivel hirtelen nem tudunk mit kezdeni. (Későbbi beépítésre váró padlásunk sajnálatos módon remek példa erre, még ha ideiglenes is.) Merész döntés, de a fentiekre tekintettel el lehet rajta gondolkozni, hogy egyáltalán nem tervezünk tároló helyiségeket az új házunkba, ezzel rákényszerítve magunkat a felhalmozás elkerülésére. Szezonális ruhák, szabadidős holmik tárolását meg lehet oldani akár a közlekedők mentén akár az egyes helyiségekben kialakított beépített szekrényekben is.
Bár ez nehéz feladat, a tervezés során a közlekedők méretét és hosszát is érdemes minimalizálni, ha nem szeretnénk feleslegesen költeni. Ez persze elsősorban a tervező ügyességén múlik, végül mennyire sikerül. Ha ez fontos szempont számunkra, a tervezési programban mindenképpen rögzítsük. Ha a közlekedőtér nem elkerülhető, vagy más szempont miatt éppen hogy a koncepció szerves részét képezi, kereshetünk neki további, kiegészítő funkciót is – jellegétől függően lehet itt tárolón felül könyvespolc, vagy akár játszósarok is.
Térérzet növelés méretnövelés nélkül
A fenti ötletekkel együttesen kordában tartható a ház alapterülete, de fontos arra is figyelnünk, hogy a végeredmény ne legyen szűkös hatású. Térérzet-növelő hatása lehet, ha például egyetlen közlekedősáv mentén fűzzük fel az egyes helyiségeket, így legalább egy ponton megjelenik az épületen belül a távolság. Míg az előbbi horizontálisan tágítja a teret, vannak vertikális megoldások is: tágas érzetet ad, ha egymás feletti szinteket (akár csak a földszint feletti tetőteret) legalább részben egybenyitjuk egymással, vagy egyes szakaszokon egyszerűen elhagyjuk a födémet és a tetőig nyitva hagyjuk felfelé a teret. Fontos eszköz lehet erre a lépcsőtér is: ha a lépcsőkarok között hagyunk úgynevezett orsó teret, és éppen felette helyezünk el bevilágítót, viszonylag kicsi méretnövelésért cserébe tágas érzetű otthont kaphatunk, miközben ez a hely a növényeknek is remek pont lehet. Ezek a megoldások azért is fontosak lehetnek, mert az egymás felett kialakított szintek ökológia lábnyoma kisebb lesz, mint ha ugyanannyi funkciót egy szinten, egymás mellett alakítunk ki.
Fontosak a térszervezésnél alkalmazott arányok, a kellő és megfelelő fényviszonyok is, ha a szűkösség érzetét szeretnénk elkerülni. De ezek együttes alkalmazása már igazán jó és gyakorlott építészt feltételez, igazából ez az építészet lényegét is érinti. Minél kisebb az alapterület, annál könnyebb mellényúlni a tervezésnél, és a látszólag kisebb tervezési hibának a kisebb alapterület miatt később arányosan nagyobb jelentősége lehet. Annak a funkcionálisan is jól működő, jól szervezett és jó arányú, gazdaságosan megépíthető térstruktúrának a megálmodása – ami később az otthonunk lesz – szakmai ismereteket és gyakorlatot igényel. Mindezt csak azért írom így a végére, mert bár lehetnek és lesznek is jó meglátásaink a közös munka során, ha tényleg jó házat szeretnénk, válasszunk olyan tervezőt, akiben meg tudunk bízni, utána tartsunk ki mellette, inspiráljuk, és hagyatkozzunk rá.
