Írtam nemrég róla, hogy a házunkon alkalmazott natúr faburkolattal hogyan jártunk és mennyire zavar, hogy itt-ott beszürkült a korábban egységes felület. Akkor nem tértem ki rá, hogy mindez a probléma a teraszunkon is jelentkezett, a kezelés nélküli natúr fapadló esőnek kitett része az évek alatt erősen elszíneződött. A homlokzatra házilag főztem hamulúgot, amivel sikerült a hatást erősen enyhítenem, a teraszon azonban régóta gondolkoztunk, mi legyen vele.

A fenti két  képen a terasz azon részlete látható, ahonnan az idén készült új rész kezdődik, tisztítás előtt és után

Adta magát megoldásként, hogy bérelünk egy parkettacsiszoló gépet, és az egészet felcsiszoljuk, mégsem vettem rá magam régóta. Nem a kedv hiányzott, hanem az zavart, hogy az egyes faelemek méretbeli eltérése miatt a csiszolás eredménye megkérdőjelezhető lesz: ahol egy-egy gerenda mélyebben van, azt nem fogja elérni a csiszoló. Másik gondolat volt a hamulúggal és vízzel való sikálás – ehhez azonban tényleg nem fűlt a fogam igazán. Két méter magas vagyok, és őszintén nem szeretek a padlón térdelve dolgozni, így ezt mindig csak halasztgattam.

Ma aztán váratlanul érkezett meg a problémára a megoldás. A terasz tető alól kinyúló része három napja ázott az esőben és megfigyeltem, hogy a szürke réteg itt-ott fellazult tőle és kivillant alóla a natúr fa színe. Mi lenne, most nekiállnék, lehet, hogy egész könnyen lejönne? Forradalmi gondolatomat megosztottam a feleségemmel, aki szerint szuper a felvetés, milyen jó lenne hozzá, ha lenne hosszú nyelű erős kefénk, hogy ne kelljen hajolgatni... Őszinte leszek, ez korábban egyszer sem jutott eszembe, ő viszont azt nem tudhatta, hogy van itthon ilyen... :)

A hídnak sem tett rosszat a dolog

Egy szó, mint száz, nekiláttam a csurgó esőben a szürke felületet dörzsölni. Először csak maszatolásnak tűnt, az erős vízsugár azonban látványosan távolította el a koszt a felületről. Háromszor mentem rajta végig, meglepő eredménnyel: ami korábban sötétszürke volt, jórészt visszakapta az eredeti színét. Különösen látványos a változás azon a részen, ahol a teraszt idén nyáron kiegészítettem új részekkel. Ha már benne voltam, kimentem az előkertbe is, hogy a bejáró hidunkat is lecsutakoljam.

Nincsen jobb, mint csutakolás után esőben locsolni, többször meg is ismételtem

Munka közben sok minden eszembe jutott. Nyilván tehettünk volna mi is a fa felületekre ilyen-olyan kész terméket, ami mindenfélét ígér, de építéskor ez olyan plusz vállalás lett volna (főleg a homlokzaton) ami akkor sem időben, sem pénzben nem fért bele. Maradt minden úgy, ahogy volt, én meg igyekszem együtt élni a felmerült következményekkel. Egy biztos: ha bármit rákentünk volna, a padló előbb-utóbb ugyanúgy beöregszik, csak máshogy lesz csúnya. Azt a csúnyaságot pedig egy háromnapos eső biztosan nem oldja fel. Megértettem azt is, hogy a szürkülés finom beavatkozással is valóban eltávolítható a fáról, nem maga az anyag változik el, hanem rajta képződik ez a réteg.

Előtte-utána