Őrfi József építész szakmai blogja

Égigérő Építész

A pilisszántói kápolna születése

A felépült kápolna két tervező nevéhez köthető: az egyik Makovecz, a másik e sorok írója.

2020. szeptember 16. - Égigérő

2003 decemberében, egy erősen ködös délutánon igyekeztem felfelé a Pilis-hegy délkeleti lejtőjén. A falu polgármestere, Szőnyi József magyarázta el nekem, hol induljak el, merre forduljak. A kereszt onnan már látszik – mondta, nem tévedhetek el. A köd miatt azonban nem látszott a kereszt, valószínűleg letérhettem az ösvényről, a jegesre fagyott havas lejtőn többször elestem és visszacsúsztam, mire felértem a leendő kápolna helyéhez. A régi mészkőbánya rézsűkkel tagolt peremén megérintett a megadott helyszín. Van Szent György-vonal is, bemérettük – jutott eszembe még, amit mondott. A polgármesternek akkora keze volt, mint egy péklapát. Munkát alig látott kezemmel alig bírtam a szorításon valamit viszonozni, mikor találkoztunk.

img_20200916_102826.jpgA pilisszántói Boldogasszony-kápolna egy régi bánya peremén áll. Ugyanúgy mészkő, mint amit itt kitermeltek, csak ez az anyag a Pilis másik végéből származik, ott tömörebb (Fotó: Őrfi József)

A helyszínre a következő évben többször visszatértem, amíg megpróbáltam a kápolna tervezéséhez szükséges ismereteket összegyűjteni és rájönni, hogy is legyen ez az épület. Jártam a régi mészégető kemencéknél, a temetőben, a templomban, a régi alagutakban, beszélgettem a helyiekkel, de főleg Szőnyivel. Nagyon imponált az ismeret, amit megtudtam, hogy a tótok úgy rakták meg a kemencét az égetni való kövekkel, hogy boltozat alakuljon ki belőlük, ami alá tüzet tudtak gyújtani. Három-négy méter átmérőjű szerkezet volt ez, rajta tonnányi súllyal, kötőanyag nélkül, az egész a kemence falába épített peremekre terhelt. Nem akartuk sokkal nagyobbra a kápolnát sem, olyan öt méter körüli méret jónak tűnt. Nyilván magas térrel, nemcsak akkorával, amibe egy farakás elfér.

kemence_rajzok.jpgKemence rajzok, 2004 február (Rajzok: Őrfi József)

Az álboltozat a fentiek miatt eszmeileg és gyakorlatilag is jó megoldásnak tűnt. Az álboltozat olyan kupola, amiben nincsen feszültség: metszeti íve a két kézzel lelógatott lánc görbéjével azonos, csak az ív nem lefelé, hanem felfelé áll. Az volt az ötlet, hogy fából készítünk egy ilyen formájú zsalut, ezt pedig fagyálló habarcsba rakott mészkővel körbefalazzuk. Ha kész, kivesszük a zsalut, meg kell, hogy álljon. A faluban megismert római kori maradványokról az jutott eszembe, hogy jó lenne nekünk is az a régi technika, ahogy a falban oltott kövekkel és égetett mésszel akkoriban falaztak. Hiába kísérleteztünk azonban többször is, a hivatal pincéjében próbálgatott mészkőfalaink mindegyike könnyen széttört száradás után. Végül találtunk egy korszerű, kültéri falazóhabarcsot, amit kifejezetten kőfalakhoz ajánlottak, ráadásul fehér színű volt az adalékként használt pilisi mészkőtől.

Ilyenformán megnyugodtunk, hogy megtaláltuk a megoldást, én pedig felrajzoltam egy kis patkó-forma alaprajzot, amit az egy irányba felnyitott kör adott ki... Ugyanis pont a lényeget nem mondtam még, a helyszín jelentőségét éppen ez adta, és ezért szerették volna ide a kis templomot, mert a panoráma túl oldalán, a dombok között december 21-én felkelő nap minden évben egyenesen ide világít. A kápolnát emiatt Boldogasszonynak kívánták szentelni a helyiek, akinek szobrát aranyba öltözteti majd a téli napfordulós napsugár.

kovek.jpgKő faragványok a tövises kereszt mintával. Nemcsak a kemencék, a bal oldali kő alsó mintája is inspirációs forrás volt a kápolna formájához

A patkóforma alaprajzra került hát hely egy Boldogasszony-szobornak, körben pedig egy kőpad, ahogy a kemencékben a terhet viselő perem. A méret ötméteres belső átmérő lett, a bejárat irányába hét méterre megnyújtva. Ezen állt a kis láncgörbe alakú metszet is, a fentiek szerint. A kapun hosszan gondolkoztam, nézegetve azt a híres helyi követ, ami egy kis íves talapzaton álló, tövisekkel tagolt nagy keresztet ábrázolt. Végül valami ehhez hasonlót faragtam. A rajz akkoriban nem ment igazán, erősen komplexusos voltam a témában, viszont nagyon tetszett, hogy gipszből meg tudom formálni, amit szeretnék. A kupolaforma alsó síkját először viasztömbből alakítottam ki, arra öntöttem rá a gipszet, amit aztán sokáig farigcsáltam. Úgy képzeltem akkor, hogy kéthéjú lesz a kupola, az első réteget nagyobb kövekből rakjuk ki, a külső, tömörebb réteg pedig ezt védi majd.

kapolna_modell_skiccekkel.jpgA Boldogasszony-kápolna első modellje 2004-ből (Modell és skicc: Őrfi József)

Mivel Szőnyi tudta, hogy Makoveczéknél dolgozom, végül megkért, hogy szerezzem meg az elképzelésünkhöz a támogatását. Akkor már másfél éve gondolkoztunk ezen a dolgon, a kápolna ötletnek azonban hamar híre ment, így az én makettemen kívül addigra két másik tervjavaslat is született az épületre, két másik tervezőtől. Ezzel a három tervvel mentem hát be a Mesterhez, támogatását kérve. Ő kiemelte a modellemről készült fotót a három közül, és azt mondta, ez a legorganikusabb, de nincsen kész. Mondtam neki, hogy az pont jó, mert éppen az enyémet választotta ki, és megkértem, hogy ha jön a levél a polgármestertől, akkor támogassa majd az én tervemet. Ezt akkor rám hagyta, én megköszöntem és mentem a dolgomra. Sok évvel később jöttem csak rá, hogy tanítványaként azt kellett (és illett) volna neki mondanom, hogy ha ez a legjobb, de nincsen kész, akkor segítsen nekem ezt a tervet befejezni. 27 éves voltam ekkor, volt egy katolikus hittanári és egy építészmérnöki diplomám, tervezési tapasztalatom pedig szinte semmi, nagy dolog lett volna, ha igent mond. Sajnos akkor ez nem jutott eszembe. Valószínűleg hiba volt az is, hogy nem magát a modellt, csak egy arról készült fotót mutattam neki, számítógépes rajzokkal kiegészítve. Mikor jött a levél Makovecznek Szőnyitől, a három tervről a javaslatát kérve, a Mester végül a felvázolt megoldások helyett más utat választott. Rajzolt egy tervet, amit visszaküldött neki. Mikor erről értesültem, nem értettem a dolgot, ezért rákérdeztem nála, és egy újabb találkozónkon megmutatta nekem a rajzait. Megörültem, mert bár sok Makoveczes motívum jelent meg a magabiztos rajzokon, az elképzelés lényege mégis csak az egy irányba megnyitott mészkő kupola volt... Végül azzal rendeztük egymás közt a dolgot, hogy rám bízza, mit valósítok meg belőle. Ha akarod, szét is tépheted, mondta. Én ott akkor magamban megfogadtam, hogy dehogy tépem szét, megépítem az ő tervéből, amit lehet.

makovecz-terv.jpgA Mester rajza a kísérő levéllel egy akkori adománykérő kiadványból

Mivel az építés is rám volt bízva, pár változást muszáj volt tennem, felmérve az adományokból rendelkezésünkre álló szűkös kereteket és a lehetőséget, amit egy önkéntesekkel végzett kivitelezés jelent. A Mester rajzán új elemként megjelent, keresztes arcú kő tornyokat ezért a kiviteli rajzokon valamivel kisebbre vettem (utólag azt gondolom hiba volt). Kitaláltam, hogy belül üregesek lesznek, így nemcsak kevesebb kő kell hozzájuk, de egyúttal harangtoronyként is tudnak funkcionálni (ez jó ötlet volt).

img_20200916_101159.jpgA tornyok belső zsaluzata bent maradt. Az aljukban lévő kis tér sekrestyeként és harangtoronyként is működik (Fotó: Őrfi József)

A korábban kitalált, egyszerű építési módszeren nem szerettünk volna változtatni, ezért a körben felrajzolt ablakait elhagytam, mert tartottam tőle, hogy a sok áttörés miatt a zsalu köré falazott kis kőkupolánk nem lenne elég állékony. Volt még egy érdekes részlet az átadott rajzokon: a Mester alaprajzán megjelent a tövises kereszt forma, szaggatott vonallal jelölve. Sosem beszéltünk róla, hogy mire gondolt, de ebből lett az üvegezett felülvilágító gondolata, a kupola zárókövének a helyén, amit végül Buczkó György valósított meg. Maga az építés irányításom alatt, mintegy 50 önkéntes lelkes részvételével 2006 júniusától novemberig tartott, de ezt majd egyszer egy másik írásban mesélem el. 

img_20200916_100630.jpgA vas kapu kiosztásához egy dombon álló életfa motívumot rajzoltam. A kaput részletgazdag kivitelben Kontur Balázs szobrász-festőművész barátom készítette el. Makovecz azt mondta rá, addig csavarta, amíg bírta (Fotó: Őrfi József)

img_20200916_100649.jpgA kapu fölé rajzolt szárnyas napkorongot először gipszből modelleztem meg, ezt a mintát adtuk oda egy vörösvári kőfaragónak, aki nagyon szépen elkészítette (Fotók: Őrfi József)

A Makovecz-rajzokon szereplő, trónon ülő, szárnyas Boldogasszony-szobor Péterfy László kezei között megszelídült. Nem volt rá pénzünk, hogy kőből készülhessen, így gipszből van. Év közben kifejezéstelennek tűnő arca akkor telik meg élettel, amikor rásüt a napfordulós nap... szobor_es_kereszt.jpgA szobor arca december 21-én és a kereszt-felülvilágító a napsütésben. Az üvegkereszt 5 méter hosszú, körülötte rejtett vasbeton koszorúval, benne acél merevítésekkel. Alsó és felső borítását törmeléküvegből Buczkó György készítette. A Boldogasszony-szobor Péterfy László munkája (Fotók: Őrfi József)

makovecz-ut.jpgA fenti cikk aktualitását ez a helyszínen kihelyezett tábla adta, amit nemrég láttam. A tervezés éve tehát helyesen: 2004-2006. Építés és átadás éve: 2006. Tervezte: Makovecz Imre és e sorok írója (Fotó: Őrfi József)

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeroepitesz.blog.hu/api/trackback/id/tr6016203562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.