Az új "székelykapu" ( a cikkben saját fotókat használok)
Alkotó ember vagyok, ennek sok előnyével és egy-két hátrányával. Nagy előny például, hogy meg tudom csinálni, ha kitalálok valamit, építettem így már sokad-magammal kápolnákat, csaknem egyedül egy házat, alkalmi közösséggel óvodai favonatot és most teljesen egyedül egy „székelykaput”. Nagyon jó érzés volt, ahogy a múlt héten a hideg és az eső ellenére, pár nap alatt készen lettem a hét és fél méter hosszú, közel három méter magas, négy és fél méteres nyílásközű építménnyel. Előny persze az is, ha olyasmit talál ki az ember, amire aztán azt mondják, „olyan, mintha mindig is itt állt volna”, ahogy újdonsült kapunkra a napokban a legkülönbözőbb helyekről meg is kaptam. Nagyon boldog lettem ettől, mert szerintem ez a legnagyobb elismerés, amit építész kaphat. Nem véletlenül nyilatkoztam egyszer, hogy a jó építészet „láthatatlan”, magyarán annyira magától értetődően áll a helyén a ház, hogy szinte észre sem veszik. A mi házunk is valószínűleg tökéletes példa erre, egy régi helybéli kérdezte ugyanis egyszer tőlem, hogy hallotta, hogy díjakat nyertem, min dolgozom? Mondtam, hogy a házunkon, erre nagyot nézett, nem értette, hogy miért.
A tárgyi kultúra következménye annak, ahogy létrehozója gondolkozik, él, igaz ez a házakra, kertekre, kerítésekre is. Zavaros dolgokat nem érdemes létrehozni, mert terhelni fogja a szemet, a rendetlen látvány feldolgozása időt és figyelmet vesz el tőlünk, még ha nem is vagyunk tudatában. Ahhoz viszont, hogy ne legyen zavaros amit létrehozunk, alkotás közben az átlátás képessége is szükséges - az, hogy képesek legyünk művünket kissé hátrébb lépve magunk előtt látni, a várható hatásokat előre ismerni. Ez a reflexió, az építő ember belül hordozott külső kontrollja korábban szinte általános adottság lehetett, lásd a régi népi építészet világszerte jelen lévő, harmonikus alkotásait. Ma ez már sajnos legtöbbünknél nincsen meg, nem látjuk például, hogy egy telken hova lenne érdemes házat tenni és azt sem, hogy milyen illene oda. Nem vesszük figyelembe a meglévő környezeti hangsúlyokat és nem tudunk reflektálni sem rá. De nem kell ilyen „nagyban” gondolkozni, ha napjaink érzéketlenségére példát keresünk. A legkisebb maradandónak szánt, építő jellegű tevékenységünk lenyomatát ha megnézzük, elég megszámolni az egészet adó egyes részformákat, a befoglaló vonalakat, az alkalmazott struktúrákat, anyagokat és színeket. Ha ezek együttes száma magas, valószínűleg túltoltuk a dolgot. Aki igazán ügyes, célját kevés eszközzel is eléri (fiatal és nagyravágyó építészek, szevasztok).
Szükség volt az új kapura, így nem vártam tovább ezzel a dologgal, hogy a házunk előtti kis „zenkertet” kicsit lehatároljam zsákutcánk végének meglepő intenzitású forgalmától, egyúttal megteremtve valamit abból az intimitásból, ami szükséges egy ilyen kertrészlet élvezetéhez és ami a nyugodt alkotó jelenléthez kívánatos lenne. (Az alkotó lét hátránya, hogy nyugalmat igényel.) Piliscsaba-Klotildligeten lakunk, itt számos régi székelykapu található, így adta magát a választás, milyen eszközzel érjem el, amit szeretnék. Lelkes is lettem a gondolatra, hogy az utcafrontra tett művel egyszeri gyüttmentként még kicsit jobban meg is érkezem ide.
Ház és kapu
Ezt a megérkezésről szóló sejtésemet tulajdonképpen vissza is igazolta a fogadtatás, amit az elkészült kapuról a helyi közösségi oldalra feltett képeim kaptak és ami intenzitás jóformán elérte, vagy meg is haladta azt az érdeklődést, ami házunkat itt helyben korábban övezte. Remek polémia bontakozott ki napjaink közösségi életet biztosító fonójában (facebook) arról, hogy mi is a székelykapuk lényege, és hogy akkor ez a mű most székelykapu-e vagy sem.
A kerítés festése feleségem alkotása. Keskeny zsákutcában lakunk, valódi fasort sajnos nem tudunk telepíteni
A magam részéről hozzájárulva ehhez a vitához, elmondtam, hogy az én értelmezésemben ez bizony az, mert hát az volt az előkép, és van galambdúc helyett madárodú sor, az egykori szekér helyett pedig a helyi közösség számára szeretném majd tavasszal felnyitni a nagykaput az utcabálon. (A bokrok addigra új helyet kapnak majd.) És hogy a székelykapuk sem voltak egyformák és változás nélküliek. Most hozzátenném még, hogy kiskapu ezen a helyen szándékoltan nincs, a felettük lévő „tükrökben” szándékoltan nem jelenik meg üzenet (illetve de, csak azért ez már tényleg elég elvont) és más bizony a szerkezeti logika is: bonthatatlan, faragott kötések helyett egyszerűen csavarozva van, így a régi kapukkal szemben ezt már nem mondhatjuk „kötött” kapunak, ahogy azokat nevezték, ez már legfeljebb csak "kötözött" vagy „szőtt”. A régi kapuk kivitele is egyszerűsödött idővel – például a korábbi faragásokat idővel festett minta váltotta fel – ezt a sort folytatva ez a 2020-ból származó kapu már egészen egyszerű lett.
Belső hangulat
Most még 10cm mély a madáritató, jövőre szeretnénk belőle kerti tavat halakkal, csobogóval
