Cikksorozatomban a közeljövő jellemző lakóházait próbálom bemutatni – már amilyennek ezeknek lenniük érdemes, ha jót akarunk magunknak azzal, hogy nem terheljük tovább a bolygót a feltétlenül szükségesnél. Erre persze az egyre szigorúbb előírások is rákényszerítenek minket, mondhatjuk, hogy szerencsére. A témához kapcsolódó aktuális posztom az energiatakarékosságot járja körül: végigveszem azokat a szempontokat, amelyek következtében alacsonyabb fenntartási költségű házat építhetünk magunknak. Meglévő házak esetében ugyanezek lesznek érvényesek, ott a kívánt eredmény többnyire átépítéssel érhető el.

 A tető jóval előrébb nyúlik a külső homlokzatnál, így véd a nyári napsütéstől, de az alacsonyabban járó téli napsugarakat beengedi. Fotó: Bujnovszky Tamás

Energiatakarékos építészeti tervezés

Már a tervezésnél sokat tehetünk azért, hogy energiatakarékos házunk legyen. Egyáltalán nem mindegy, hogy leendő házunkat hova tesszük, mekkora lesz, merre tájoljuk, hogyan helyezzük el benne az egyes helyiségeket. Kihat a fenntartási költségekre az is, hogy hol és milyen nyílások vannak rajta, készül-e külső árnyékoló, vagy sem. A tervezett szerkezet, a kialakított rétegrendek is meghatározzák a végeredményt. Vegyük ezeket röviden sorra!

1. Az első és legfontosabb, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni: minél kisebb a ház, annál kisebb lesz a fenntartási (és bekerülési) költsége. Előző írásomban segítettem ötleteket adni, hogyan lehet a tervezésnél úgy spórolni a méreteken, hogy a végeredmény mégse csak kompromisszum legyen.

2. A következő a tájolás kérdése. Korábban divatos gyakorlat volt a dél felé néző, nagyméretű üvegezéssel megnyitott homlokzat, ami a klímaváltozás miatt egyre kevésbé tűnik célszerű gondolatnak. Mikor tervezzük a házat, érdemes elgondolkozni akár az északi-északkeleti tájoláson. Én főleg az utóbbit kedvelem nagyon: (szinte) nincsen felesleges, besugárzásból adódó hőterhelés, van viszont sok közvetlen fény tavasztól őszig a reggeli, délelőtti órákban. Az erre tájolt teraszunkon nyári délutánokon kellemes árnyék van, a teraszra pedig akár télen is ki lehet ülni egy kis napkúrára. Minden tájolásnak vannak persze előnyei és hátrányai, itt most csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a déli irányon felül is vannak életszerű, egyre aktuálisabb lehetőségek.

3. A helyiségek elosztásánál is lehet egy trükköt alkalmazni, ez pedig nem más, mint a jellemző szélirányba tett ún. átmeneti helyiség. Lehet ez kamra, előtér, tároló, vagy ezek együtt, bármi olyan tér, aminek a fűtési hőmérsékletét elég alacsonyabban tartani, mint a lakás többi részét. A szél hűtő hatását ezek a helyiségek segítenek felfogni, így a ház többi részére már nem lesz hatással.

4. A nyílászárók kialakításánál érdemes a túlzásokat elkerülni, vagy a nagy felületeket egy helyre koncentrálni. A nagy üvegfelületek hőszigetelő képessége – akármilyen többrétegű, gázzal töltött üvegezést használunk – jóval rosszabb, mint egy jól kialakított, általános fal rétegrend. (2018-tól a falakra előírt hőátbocsátási tényező 0,24, egy jó háromrétegű ablak 0,7 körül van. Ez az U érték minél kisebb, annál jobb a szerkezet hőátbocsátási tényezője.) Magyarul, minél több az üveg, annál több energiánk fog elmenni a fűtésre. Ha fontos a fűtésszámla, a vágyott sok fényt biztosítsuk a lakás egy kiemelt pontján, a többi helyen pedig tartsunk mértéket.

5. Az eleve betervezett, külső árnyékolási megoldások is sokat tudnak tenni a túlzott felmelegedés elkerülése érdekében. Legyen az maga a tető, vagy egy előtető, vagy csak közvetlenül a nyílás fölé szerelt árnyékoló elem, ezek lényege, hogy a meredekebb szögben beeső nyári napsugarakat távol tartják, míg az alacsonyabb szögből érkező téli sugarakat beengedik. Így csökkentik a nyári hőterhelést, míg télen hozzájárulnak a passzív hőnyereséghez. Hasonló hatással vannak a lombhullató fák is, így érdemes a házat – ha lehet – ezek árnyékába telepíteni.

6. A szerkezetek tervezésénél a legfontosabb a házat egységesen körülvevő, vastag hőszigetelő réteg. Ezen nem érdemes spórolni, mivel az itt felsoroltak közül ez lesz a legnagyobb hatással a fűtésszámlára. 30 centiméterig minden centije megéri (ha a hőszigetelés képezi egyben a falat is, lásd fenntartható házak c. írásomat a témában), e felett azonban már nem egyértelmű a megtérülés. (Ha a hőszigetelés falazott falra kerül, akkor is érdemes 20 centit feltenni, hogy a rejtett kiegészítő szerkezeteket, mint pl. redőnytok el lehessen benne helyezni.) A szerkezetek kapcsán is érdemes még az árnyékoló hatásra gondolni. Ha a házat határoló külső szerkezetek – falak, tetők – külső burkolatát néhány centiméterrel kijjebb tesszük, akkor az ezt érő, napsugárzásból érkező hőhatás nem tud közvetlenül a házra hatni, mivel a burkolat ezt felfogja. Az alatta kialakított, jól kiszellőztetett légréssel ez a hatás nagyságrenddel csökkenthető. A hőterhelést segíthet megfogni a házra telepített zöldtető is: az ültetőközeg a tömegével mérsékli a házat érő hőhatást, és akkor még nem szóltunk a bele telepített növények áldásos hatásáról.

7. A felmelegedés ellen jó szövetségesünk lehet, ha közvetlenül a ház mellett vízfelületet alakítunk ki. A melegben párolgó víznek hűtő hatása van, így kellemesen temperál éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá.

Kedvencem itthon a nagy teraszunk, ami északkelet felé néz, ahogy a nappalink is, ami meg a terasz felé (Fotó: Bujnovszky Tamás)

További energiatakarékos megoldások

Gépészeti kérdéseken sokat és sokan tudnak vitatkozni, mikor melyik a tuti megoldás. Én nem vagyok gépész, így ebben a témában nem az én szavam a döntő. Építészként azonban nekem is foglalkoznom kell a kérdéssel a házak tervezésekor, így itt is megpróbálom még összefoglalni a legfontosabb lehetőségeket. Ha valamit kihagynék, hozzáértők nyugodtan szóljanak hozzá, így teljesebb lesz a kép a többi olvasó számára.

8. Kezdjük az energiatakarékos fűtési megoldásokkal. Ma a leginkább elterjedt, korszerű megoldás a levegős hőszivattyú. Ez a készülék leegyszerűsítve annyit tesz, hogy beszívja a kinti levegőt, áram segítségével összenyomja, az így keletkező hővel pedig felmelegíti a ház fűtésére szolgáló vizet. Drágábban kiépíthető, de még jobb hatásfokú alternatívája a vizes hőszivattyú, ami a talajvízben lévő hőt használja fel. Létezik talajszonda és talajkollektor is, ezek kiépítése azonban körülményességük miatt családi ház esetében nem feltétlenül releváns megoldás. A levegős hőszivattyú azért a legelterjedtebb, mert bekerülési költsége ezek közül a legalacsonyabb, a készüléknek kicsi a helyigénye és hálózati áramról egyszerűen működtethető. Az én meglátásom ehhez kapcsolódóan az, hogy bármilyen fűtési megoldást használunk, ezeknél fontosabb, hogy az építészeti tervezés során milyen házat találtunk ki. Egy logikus, ésszerű, jól tájolt és jól hőszigetelt épület fenntartási költsége eleve alacsony lesz, így ehhez képest másodlagos, hogy mivel fűtjük ki. Erre a kedvenc példám éppen a kis házunk, aminek egységesen 20 centiméter hőszigetelése van minden irányban és egyszerű elektromos panelekkel is olcsó a fenntartása. A levegős hőszivattyú mellett szól azonban még az is, hogy segítségével nemcsak meleg, de hideg vizet is lehet keringtetni a házban, így nyáron például mennyezeti fűtés-hűtés esetén nagyon jó, hűvös lakást tudunk elérni klímaberendezés nélkül.

9. Ha már a klímáknál tartunk: ha használata mindenképpen indokolt, érdemes olyat választani, ami nemcsak kiemelten energiatakarékos, de egyben fűteni is tud, így jó kiegészítés lehet a fűtés rendszerhez, vagy egyes esetekben (pl. nyaralók) ki is válthatja azt. (Ha rá is van írva, hogy hűtő-fűtő, utóbbi feladatot a csak komolyabb berendezésekre ajánlott rábízni.) Egyre elterjedtebbek az olyan berendezések, amelyeknek az ózonkárosító hatása nulla, a működésükhöz használt környezetbarát gáznak köszönhetően.

10. Energiát nem csak akkor tudunk megtakarítani, ha takarékos fűtési rendszert választunk. Ha a házban lévő meleg levegővel egy hőcserélőn keresztül felmelegítjük a kintről érkező levegőt, mielőtt beengedjük a házba, akkor ezen már alig kell melegíteni a komfortos hőérzethez. A hőcserélős levegőztetéshez szintén számos gépészeti megoldás kapható.

11. Ha tudunk rá áldozni, megtérülő befektetés lehet a napelem is, erre azonban érdemes már a tervezésnél gondolni, hogy a panelek számára legyen esztétikailag tetszetős hely, így elkerülhető, hogy az utólagos felszerelés elcsúfítsa a házunkat. Bár ez építészeti szempont, érdemes kerülni a túlzottan tagolt tetőkialakításokat, amelyeken később nehezen találják meg helyüket a napelemek. Az egyszerű tetőformát nemcsak kiépíteni egyszerűbb, de az alatta lévő tereket kialakítani is – miközben a napelemek számára is kiválóan szerelhető felületet biztosítanak. Léteznek már tetőcserépbe integrált napelemek is, egyelőre jelentős felárral, de kifejezetten a kedvezőbb megjelenés érdekében. Míg a napelemek költsége egy idő után megtérül, a napkollektorok (ezek nem áramot állítanak elő a napsugárzás segítségével, hanem meleg vizet) kérdése már nem ennyire egyértelmű, ezek alkalmazása inkább speciális esetekben indokolt.

12. Szintén fontos kérdés a világításé, ezzel kapcsolatban a legfontosabb, hogy mindenhova olyan fényerejű , célzott világítást tervezzünk, amilyenre az adott szituációban tényleg szükség van. Ma már léteznek és egyre népszerűbbek a különféle energiatakarékos izzók, a LED izzók fogyasztása például minimális, ráadásul élettartamuk is hosszú.

A fenti ötletek és megoldások egyenként vagy együttesen a házunk energiaszükségletére jótékony hatással tudnak lenni – nem sok fontosabb építészeti szempont van manapság ennél.