Őrfi József építész szakmai blogja

Égigérő Építész

Miből építkezzünk, ha fenntartható házat szeretnénk?

Teret fognak hódítani a növényi alapú építőanyagok.

2020. május 14. - Égigérő

Korábbi bejegyzéseimben végigvettem, hogy a jelenlegi járvány következményeként várhatóan milyen irányban változhatnak meg a lakóházaink és hogy mitől lehet környezetbarát egy építkezés. Ehhez kapcsolódóan most azt nézzük meg, hogy milyen technológiák jöhetnek szóba, ha eszmei értelemben és az anyagiakat tekintve is valóban fenntartható házat szeretnénk építeni.

Ehhez először is nézzük meg, mit értünk az alatt, hogy fenntartható egy ház? Fenntarthatónak nevezhetjük azt a házat, amelynek anyagai és szerkezetei előállításuk, beépítésük és használatuk során minimálisan terhelik a környezetet, a belőlük létrehozott épület ésszerű ráfordítással működtethető, végül elbontást követően a ház anyagai túlnyomórészt újrahasznosíthatók, vagy a környezetbe visszaforgathatóak lesznek. Gyakorló építészként régóta foglalkoztat a kérdés, miből is kellene építkeznünk, ha napjainkban ilyen házat szeretnénk, túllépve végre a szokott vasbeton-vázkerámia-pórusbeton stb. anyagokon. Nem csak egy-egy, kuriózumként megvalósítható példa érdekel, sokkal inkább egy olyan megoldás, ami képes lehetne széles körben és hosszú távon megoldani a családi ház szintű építkezések fenntarthatóságának kérdését.


k47.jpgA házunk jóindulattal fenntarthatónak nevezhető, hiszen jórészt egymagam építettem fel, így kicsi volt az építkezés ökológiai lábnyoma. Ráadásul viszonylag nagy arányban tartalmaz megújuló alapanyagokat is, és könnyűek a szerkezetei. Sajátos építési módja és naturális szemlélete miatt egyelőre mégis csak kuriózum ez a ház. (Fotó: Bujnovszky Tamás)

 

Jó előképek lehetnek a régi parasztházak

Ha fenntartható épület után keresgélve szétnézünk a világban, a régi „paraszt” házak, legyenek azok a világ bármely pontján, pont megfelelnének a fenti definíciónak. Ha mára nem élnénk ilyen sokan, a természetes anyagok korlátlan mennyiségben rendelkezésre állnának és nem változtak volna meg a lakóházakkal szembeni elvárásaink, némi korrigálás után éppen jók is lehetnének. Persze így is jó tanulságul szolgálhatnak, ha a fenntarthatóság kérdésére keressük a válaszokat: majdnem mindegy, hogy a falaik vályogból, kőből, vagy fából vannak vagy voltak, hogy a rajtuk lévő tetőfedés nád, fa, zsúp, pala vagy cserépfedés, amikor már nincs rájuk szükség, vagy elavultak, anyaguk elbomlik, vagy újrahasználható lesz. Ráadásul a többség a mai napig szépnek tartja őket és sokakban képesek felébreszteni egy bizonyos vágyódást az ezekben a házakban megélhető, a természettel egyensúlyban lévő életforma iránt. A fentiekre tekintettel, a környezettel való összhangjuk miatt igazán mondható, hogy fenntartható épületek ezek. De vajon mi lehetne a mai alternatívájuk? Lehet még egyáltalán fenntartható házat építeni?

img_20190103_143356.jpgFából vannak a falak, zsúp a tető a Pityerszeri Skanzenben. Ebben a formában már nem lenne korszerű megoldás, de jó előkép, ha a fenntarthatóság kérdésére keresünk választ a lakóház-építészetben. (Fotó: saját)

 

A hőszigetelés a kulcs

Az utóbbi évtizedekben jöttek rá, hogy a lakható terek külső környezettől való lehatárolásához elsősorban megfelelő mennyiségű hőszigetelésre van szükség – ebből minél többet alkalmazunk, annál kisebb költségen tudjuk majd a házunkat kifűteni. Régen jellemzően nagy hőtehetetlenségű falakkal védekeztek a hőingadozás ellen, amelyek nehéz tömegük miatt lassan reagáltak a külső hőingadozásra. Ezek a félméteres, vagy még vastagabb falak mire kihűltek, éppen nyár lett, és tél, mire átmelegedtek. A mai energetikai előírások másfelől közelítenek: a fűtött lakótereket akkor tudjuk legkönnyebben melegen tartani, ha többrétegű, bezárt levegővel vesszük közre ezeket, egyszerűbben szólva hőszigetelünk. Ehhez a nagy tömegű szerkezetekre tulajdonképpen nincs is szükség – helyettük pont, hogy a súlytalan levegő az, amit be kell építenünk valahogy a falakba.

A hőszigetelés kérdésének nagyon egyszerű a magyarázata. A lehűléshez hőátadás kell, ennek keretében a magasabb energiájú részecske ütközik az alacsonyabb energiájúval, és eközben átadja neki az energiáját. Ebből a képletből a hőszigeteléssel éppen az ütközést vesszük ki: mivel a levegőben nagyon kevés a részecske, ami ütközhetne, már csak azt kell megoldanunk, hogy a melegebb terek körül valahogy ott maradjon a levegőréteg, magyarán ne fújja el a szél. Azt is kiszámolták, hogy ha a levegő nem egybefüggő rétegben, hanem egymástól elzárt kicsi cellákban helyezkedik el, a hőátadás még tovább lassítható. Ez tehát a hőszigetelés: tulajdonképpen a házunk köré zárt pici levegőcellák összessége. A hőszigetelő anyagok fajtája persze különböző lehet, de mindegyiknek annyi a tulajdonképpeni feladata, hogy a levegőcellákat elválassza egymástól.

Ha a fenntarthatóságra keresünk tehát jó megoldást, elsősorban a hőszigetelés alkalmazásának módját és anyagát kell helyesen meghatároznunk, hiszen ez a tulajdonképpeni kulcs a lakható terek létrehozásánál. A hőszigetelést a falakba kétféle módon szokták beépíteni: vagy ráteszik kívülről a külső teherhordó falakra, vagy maga a hőszigetelés képezi a falat, ez esetben a teherhordáshoz szükséges tartóváz közé helyezve. Alternatíva lehet, amikor maga a teherhordó fal képes egyúttal hőszigetelni, így a rákerülő szigetelésre már csak kiegészítő szerep hárul, vagy egyáltalán nem lesz rá szükség. A falakkal szemben a fűtött tetőtereket határoló tetőszerkezeteket gyakrabban alakítják úgy ki, hogy a hőszigetelés a tartóváz közé (kiegészítésként alá vagy fölé is) kerül, így tulajdonképpen könnyűszerkezetes megoldást alkalmaznak. Ezekre a tetőkre a szokványos energetikai és páratechnikai előírásokat kell alkalmazni, egyéb komolyabb jogi jellegű megkötés nincsen az alkalmazásukat illetően. Ritkábban előfordul, hogy ezeket a ferde határoló szerkezeteket betonból alakítják ki, ilyenkor a hőszigetelés a falakhoz hasonlóan a külső oldalra kerül.

 

A fenntartható építőanyag megújuló kellene legyen

Ha valóban fenntartható és nagy tömegben használható megoldást keresünk, akkor érdemes megvizsgálni, hogy mit lehet elhagyni a fenti szerkezetekből. Mivel a nyersanyag utánpótlásuk véges, szállításuk és beépítésük nehézkes, ráadásul a fűtésszámlára jóval kisebb hatással vannak, mint a könnyű hőszigetelés, leginkább a tömör, nagy súlyú szerkezetek elhagyásával lehetne nagyot könnyíteni az építések folyamatán, jelentősen csökkentve ezzel a környezet terhelését. Azok az épületek, amelyek teherhordó szerkezete könnyű, vázas rendszerű, és a falakat maga a hőszigetelés tölti ki, kis energiával kifűthetőek. A könnyebb súlyuk miatt ráadásul az építésük is könnyebb lesz, így valószínűnek tartom, hogy errefelé kell majd keresgélni a jövő jellemző technológiáját.

Már csak azért is, mert ha a fent említett tartóváz fából van, a közé kerülő hőszigetelés pedig növényi alapú lesz, tehát végső soron növényi eredetű alapanyagból készül (pl. farost, cellulózrost, fagyapot, szalma, kender, stb.) és ugyanezt nemcsak a falakban, de egységesen a tetőben is alkalmazzuk, tulajdonképpen el is jutottunk a címben feltett kérdés megválaszolásáig. Ez esetben ugyanis elmondható, hogy házunk szerkezeteit tekintve csaknem kizárólag megújuló anyagokat használtunk. Így éppen ott tartunk, ahol a hagyományos népi épületek: ha a házra már nincsen szükség, anyagának túlnyomó része a természetbe visszaforgatható lesz. Ehhez még egy fontos adalék: azok a hőszigetelőanyagok, amelyeknek magas a cellulóztartalma, nemcsak a hőszigetelésben játszanak fontos szerepet, de a cellulóz magas fajhője miatti jó hőtároló-képességüknek köszönhetően a hőingadozást is képesek csökkenteni.

stock_kukorica_2.jpgRengeteg fajta növényi mellékterméke van a mezőgazdaságnak, az erdőgazdálkodásnak, vagy éppen a kerteknek is. Ha külön gyűjtenénk azokat, amelyeknek magas a cellulóztartalma, kiapadhatatlan alapanyagforrás hoz jutnánk növényi alapú hőszigetelés gyártásához.

A növényi hulladékok ilyen irányú felhasználásában óriási potenciál van, ez a téma egyáltalán nincsen még kiaknázva. Nem elsősorban a szalmabálára gondolok, ami kötött méretei miatt építőanyagként elég speciális termék, megvannak a maga sajátos nehézségei. Sokkal inkább arra, hogy a magas cellulóztartalmú, különböző növényi anyagokat darálást, szárítást, pelyhesítést, kezelést követően – hasonlóan a ma is kapható cellulózrost vagy farost szigetelésekhez – komposztálás helyett házaink hőszigetelésére használhatnánk fel. Meglátásom szerint errefelé lesz érdemes gondolkozni a jövőben, ha nagy mennyiségben szeretnénk fenntartható házakat építeni.

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeroepitesz.blog.hu/api/trackback/id/tr4415693038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.